Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Taxner-Tóth Ernő. A Mózes dráma színpadi élete

ról és a Kisfaludy Társaságában — az Akadémia mellett a kor legtekintélyesebb fórumán — ezzel aratott sikerről; amikor költőnk már a befejezés dátumát is ráírta a Mózes kéziratára: 1861. november 16. E dráma tehát Az ember tragédiájával azonos szellemi légkörben fogant, töretlen alkotói lendület hozta létre, s keletkezésében Madách — váratlanul nagy — sikere még nem játsszhatott szerepet. A Madách-irodalom részletesen tárgyalja azokat a szálakat, amelyek az új művet az előbbihez fűzik.

18 Emellett hadd emeljem ki a különbségeket: az emberiség története helyett itt egy nemzetéről van szó, a közös sors kérdései helyett egy személy tragédiája került központba, az egész cselekmény koncentráltabb. Nem tudjuk, okozott-e gondot a Tragédia írójának a drámai idő kérdése. Itt mindenesetre szűkebb és határozottabb keretek közé szorította. Súrítettebb formában és összefogottabban alkalmazta Az ember tragédiájában sikerre vitt technikáját, aminek lényege, hogy a mű egész drámaisága az egyes felvonások nagy hatású kifuttatásainak összegezéséből jöjjön létre.

19 Új művében ugyanis minden részletet a végső — tragikus — ellentmondás kibontásának rendelt alá. Azt a szándékát kívánta ezzel érvényesíteni, hogy Mózes hűen követett bibliai történetéből színpadra vihető drámát formáljon, hogy a Tragédia után újból megkísérelje nagy álmának, a színházi sikernek az elérését. Ezért választott mondanivalójának kifejezéséhez — ismét — formailag hagyományos drámai modellt. Abban, hogy ez a terve mégsem egészen sikerült, talán Az ember tragédiájának elismerése mégis közrejátszott. Ez csillantotta ugyanis föl a reményt, hogy a Tudományos Akadémai 1861. december 31-i határidejű pályázatán újabb babért arathat, s ezzel az ajánlással színpadra is kerülhet.

20 Sietett tehát a befejezéssel, szokásával ellentétben nem tette félre, hogy az első láz kihűltével újra elolvassa és kijavítsa. „Elkéstem" — panaszolta 1861. december 23-án Nagy Ivánnak

21

, akit arra kért, olvassa el művét, és amennyiben érdemesnek találja, nyújtsa be a bíráló bizottsághoz. Aggódva írta, új drámáját „egy félrelépés nevetségessé teheti, egy helyes felfogás naggyá. Érzem, hogy e mű is másforma, mint rendesen színműveink, de hogy jobb-e náluk, vagy végtelenül rosszabb, nem bírom még eldönteni."

22 Aggodalma nem volt alaptalan: a kor legkiválóbb irodalmáraiból álló bíráló biztosság szigorúnak bizonyult. Többek között Arany János és Kemény Zsigmond aláírásával ítéletük kimondta: a „Mózes ötfelvonásos tragédiának van nevezve, holott sem alakjában, sem kivitelében nem tragédia, de dráma sem. Mózes tisztán eposzi tárgy, s amint elő van állítva is, eposzi, nem tragikai alak."

23 A drámapályázat határidején kívül volt még egy tényező, ami többszörösen siettette Madáchot: a politika. Az 1860. március 15-i pesti tüntetés már jelezte a fennálló helyzet tarthatatlanságát. Nem sokkal később, április 8-án szörnyű esemény zaklatta föl a hazafiakat: Széchenyi István öngyilkossága. Ezt újabb tüntetések és letartóztatások követték, már abban az időszakban, amikor Madách a Mózesen dolgozott. A Habsburg-hatalom azonban hiába igyekezett helyzetét megszilárdítani : engedményekre, új megoldások keresésére kényszerült. 1861. április 6-án megnyílt Budán az országgyűlés, s költőnk is ott ült a képviselők padsoraiban. Nézeteit már előzőleg kifejtette Politikai hitvallásában.

24 A „határozat" pártjára állt, s az országgyűlésen a Mózes-drámát idézően szólt egyik beszédében a babilóniai fogsághoz hasonlított Bach-korszakról. E párt azonban kisebbségbe szorult, vezetője, Teleki László öngyilkos lett; az udvar pedig Deák Ferenc — Madách által néhány vonatkozásban kévéseit — felirati javaslatait sem tartotta elfogadhatónak. Az országgyűlést föloszlatták, Bécs ismét az erőszakhoz folyamodott. A kormányzás új rend125