Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

alapján a vizsgálat beszüntetését javasolta a forradalomban való részvétel és a körözés alatt álló felségáruló Rákóczy János bújtatásával vádolt Madách Imrével kapcsolatban és szabadlábra helyezték." A „megjegyzés" rovatban ez olvasható: „Egyszerű rendőri felügyelet alá kell állítani." Végül a következő szövegre érdemes még felfigyelni: „Az 1857. január 10-i 61 g/pr. kormányzósági rendelettel megszűnik a rendőri felügyelet, ellenben a feltűnés nélküli megfigyelést bevezették."

131 Hogy ez a „megfigyelés" mikor szűnt meg — a rendőri megfigyelő lapból nem derül ki. Nincs kizárva, hogy a költő halála napjáig tartott. Végezetül szólnom kell még azokról a történész kollégákról, akik előttem már kutattak a különböző levéltárak abszolutizmuskori irataiban s már-már közelébe is kerültek a „Madách-rejtély"-nek. Amint később — amikor már mind a Hadtörténelmi Levéltárban, mind pedig az Országos Levéltárban — befejeztem a kutatást

132 és kezembe vettem Lukács Lajos történész kolléga könyvét azzal a szándékkal, hogy nagyobb áttekintésem legyen az abszolutizmuskori mozgalmakról, rá kellett döbbennem, hogy az általam és Waldapfel professzor által teljesen újnak vélt Madách-adatok nem is annyira újak, hiszen az általam végigjárt út egy részét (Országos Levéltár, Hadtörténelmi Levéltár, bécsi levéltárak) előttem már Lukács Lajos is megtette ; s ő is nyomára akadt annak a szervezkedésnek, amelyben Madách neve a kompromittáltak között szerepel. E tanulmányban már többször említett könyvének 116. és 118. oldalán egy-egy mondatban meg is említi a költőt. Szóbeli érdeklődésemre később Lukács Lajos elmondta, hogy ő — fordítva, mint én — azt hitte, hogy Madách Imrének a gerillákkal kapcsolatos ügye az irodalom történetírás részéről már ismeretes. Éppen ezért nem tartotta szükségesnek Madách nevét különösképpen aláhúzni. (Ez érthető, de az ő átfogó-jellegű munkájának nem is lehetett feladata egy-egy személlyel részletekbemenően külön is foglalkozni.) Ugyancsak énelőttem Kamarás Béla is kereste a Hadtörténelmi Levéltárban a Madách-per aktáit, mármint a Rákóczy János rejtegetésével kapcsolatos iratokat. A másik vádpontról, a gerillákról nem tudott, így azokat nem is kereshette. Ennél fogva azoknak a nevét sem ismerhette, akiket Madáchcsal együtt vádoltak a gerillaszervezkedéssel, így számára nem voltak meg azok a „fogódzók", amelyek nekem a továbbjutásban olyan sokat jelentettek. Kamarás Bélának — Madách neve alatt önálló peranyag nem lévén — csak a pesti Kriegsgericht 1853. évi büntetési jegyzőkönyvét sikerült megtalálnia. (Strafprotocoll vom 1. Jänner 1853.) Ebben a 89. számú segédkönyvben a 40. sorszám alatt, különféle rovatokban, Madáchra vonatkozó bejegyzések találhatók. Ezeket Kamarás Béla teljes egészében közli,

133 én csak a leglényegesebbekre szorítkozom. A „kihallgatás napja" rovatban 1853. április 25. szerepel (holott Madách már január közepe óta a pesti Kriegsgericht fogságában volt! Akkor vitték át Pozsonyból.) A „bűncselekmény faja" rovatban: „hazaárulás, majd a szökésben levő hazaáruló, Rákóczy János rejtegetése" olvasható. Ez a mondat tulajdonképpen kettős vádat foglal magában, de a gyanútlan olvasónak mindez nem tűnhet fel, a „hazaárulás" szót természetszerűleg Rákóczy rejtegetésével hozza összefüggésbe. Pedig nem erről van szó: hazaárulással a gerilla-ügy miatt vádolták Madáchot. Csakhogy a szűkszavú büntetési jegyzőkönyv a „hazaárulás" mibenlétét, nemét már nem részletezi. Még az is meglepő, hogy „A kiszabott büntetés neme" rovatban ismételten kitérnek mind a két vádpontra: Wegen des ersten Imputats die Untersuchung ob mangelhaften Thatbestandes und unzureichenden Beweises eingestellt wegen des zweiten aber der 102