Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

seit 25. October 1852. bis zum 2. Mai 1853 ausgestandene Untersuchungsarrest zur Strafe angerechnet."

134 Az ítélethozatal napja 1854. február 28. volt, s 1854. március 30-án hirdették ki, miután előzőleg már megerősítették. Megemlítem még, hogy Csukly László: Madách Imre élete és munkássága c. tanulmányában

135 is utal arra, hogy „egyes feljegyzések szerint a vád ellene nemcsak a bujdosó rejtegetése, hanem az a gyanú is, hogy szabadcsapatok szervezésével foglalkozott volna. Ezt a feltevést látszik igazolni Balogh Károly közlése is, aki megemlíti, hogy mikor az ötvenes évek vége felé leszedték a sztregovai „ermitage" korhadozó zsupfedelét, a szabadságharc után elrejtett lőfegyvereknek nagy halmazát találták ott."

136 A kutatást, a források feltárását korántsem tekintem lezártnak. Lehetséges, hogy egyszer sikerül majd (nekem, vagy másnak — mindegy, csak az eredmény, az előbbrejutás a fontos) az itt elmondottakat kiegészíteni, pontosabbá tenni. Egy kifejezetten Madáchra irányított, Madách-központú bécsi kutatás talán eredményre vezetne. Ezt némiképpen valószínűsítheti az a Bécsben, 1853. április 20-án kelt s a es. kir. Haditörvényszék IV. szekciója által a magyarországi es. kir. katonai és polgári kormányzóságnak megküldött átirat is, amely azt javasolja, hogy a Stark (Erős) — Skrzetulszky féle ügyet vegye át teljesen a bécsi haditörvényszék.

137 Abban mindenképpen bizonyosak lehetünk, hogy amikor az 1983-as esztendőben kettős ünneplésre készülünk : Madách Imre születésének 160. és a Tragédia első színpadi bemutatójának 100. évfordulójára, — akkor a konvenciókon és szépszándékú hagyománytiszteleten túlmenően egy olyan ember emléke előtt tisztelgünk, aki a múlandó időben egy kicsi ország részére maradandó értéket alkotott s aki sok-sok eljövendő generáció számára mindig fog újat és igazat mondani: életről és halálról, reményről és pusztulásról, küzdelemről és elbukásról s valahol, a minden dolgok legeslegmélyén arról is, hogy mindez mégsem volt hiábavaló. JEGYZETEK 1. „Az igazi élettől való elzártság, a könyv, az ülő életmód egészségét nem kímélte meg. Gyermekésge óta rövidlátó, amellett gyenge testalkatú s már Pesten beteges." (Barta János: Az ismeretlen Madách. Bp., 1931. Lőrincz Ernő bizományos-könyvkiadó. 31—32. old.) De Madách betegségének túlhangsúlyozásával BJedl Frigyesné és másutt is találkozhatunk. 2. SZABAD GYÖRGY: Forradalom és kiegyezés válaszútján 1860—1861. Bp. 1967. és Szabad György: Az önkényuralom kora (1849—1867). Megjelent: Magyarország története 6/1. Főszerk. Kovács Endre, szerk. Katus László. Bp. 1979. Akadémiai Kiadó. 3. KBJZSÁN LÁSZLÓ : Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. Balassagyarmat, 1964. (Nógrád megyei múzeumi füzetek 9. száma) Az okmánypublikáció Madách Imre halálának 100. évfordulóján jelent meg. Ugyancsak Krizsán Lászlótól: A Madách-kutatások eredményei és e kutatások további feladatai. Irodalomtörténet 1973. évi 4. szám. 976—981. old. 4. KEE.ÉNYI FEBENC: Vázlatok egy politikus Madách-arcképhez. Palócföld 1970. 3—4. szám, 79—93. oldKerényi Ferenc: Van-e Madách legenda? Kritika 1971. 4. szám 34—37. old. 5. LUKÁCS LAJOS: Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849—1867. „Művelt Nép" Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó Budapest, 1955. 6. BELITZKY JÁNOS: Adatok Madách Imre 1849. évi Nógrád megyei közigazgatási tevékenységéhez. Palócföld 1971. évi 4. szám, 51—55. old. 7. LEBLANC ZSOLTNÉ: Újabb dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez. Nógrád megyei Múzeumi Közlemények 1973. (Salgótarján), 58—81. oid. Kiadás alatt van Leblancné dr. Kelemen Mária összeállításában: Madách Imre dokumentumok a Nógrád megyei Levéltárban. 8. SZABÓ BÉLA : Madách Imre közéleti tevékenysége Nógrád megyében. Nógrád megyei Múzeumi Közlemények 1973 (Salgótarján), 82—111. old. és Szabó Béla: Salgótarján a kapitalizmus uralkodóvá válásának időszakában: 1848—1918. Megjelent: Salgótarján története с kötetben. Salgótarján, 1972. 69—97. old. 103