Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

is „megszólalt" volna, amelyben elismerte — vagy cáfolta volna a gerillákkal kapcsolatos vádakat. Ismeretes viszont, mert nyomtatásban is megjelent, egy olyan magánlevél, amelyben a költő eléggé egyértelműen kifejti politikai nézeteit. Ez nem a remete és nem a passzív Madách hangja. Ezt a bizonyos levelet Madách Szontágh Pálhoz, legbizalmasabb barátjához írta Csesztvén, 1847-ben. A levél előzménye az, hogy Szontágh valamelyik helyi politikussal párbajt vívott.,,Igen nagy részvéttel hallottam csak éppen tegnapelőtt vívásod fájdalmas kimenetelét Bory Lacival együtt, ki itt van és neked azt üzeni, hogy szolgáljon vigasztalásodra, hogy „a hazáért ontád véredet." Bár így lehetne, vagy még inkább bár a hazáért mások vérét lehetne ontani, mert mindinkább erősödöm régi hitemben, hogy csak véres út vezetne boldogsághoz, és a francia forradalom alatt is azok voltak a legbecsületesebb emberek, kik legtöbb vért ontottak. Mindig is jobb, ha az ember egy kardvágáson ontja vérét, mintha az embernek vérét szívják . . ."

12

° A zárkózott és szelíd, békés alaptermészetű Madách tehát politikai kérdésekben korántsem hajlott kompromisszumra. Legékesebben saját verssorai vallanak erről: „Örüljetek csak békéteknek hát, Mint féreg, ha oroszlánt vérben lát. Tenyésszetek. En küzdve bukhatom, De a sorssal sohasem alkuszom."

121 Múlhatatlan érdeme Sőtér István

122 irodalomtörténész professzornak (és Horváth Károly

123 irodalomtörténésznek is, aki mintegy aláhúzza Sőtér István értékelését), hogy különös figyelmet szentel Madáchnak erre — az abszolutizmus korában írt ! — költeményére. Valóban úgy van, ahogy Sőtér István és Horváth Károly is látja, hogy e verssorok támpontul szolgálnak a Tragédia mondanivalójának megértéséhez, szinte utat nyit a Tragédiához. Csak azt tenném még hozzá, hogy ebben a versben benne van Madách egész politikai hitvallása is, amely mindenképpen cselekvő szembenállást tükröz az elbukott forradalom, a vérbefojtott szabadságharc kadáverén tenyésző önkényuralmi rendszerrel. Szent halott a hon, mi az utódok, Szenvedést hagyott csak ránk keze, Szégyenelném, hogy szent hazámnak Én lennék felejtett gyermeke. Oh ne irigyeljék azt barátim, Pótolják inkább a helyemet, Vigalomban igyanak helyettem, és ha az idő jön, tegyenek.

124 Foglalkozni kell még egy problémával, amely a ma embere számára teljesen valószínűtlennek, teljesen illuzórikusnak látszik, s ebből következően joggal teszi fel a kérdést: hogyan hihette ezt el Madách, a művelt és komoly történelmi ismeretekkel rendelkező ember ? Nevezetesen arról van szó, hogy a Madách-per kapcsán a vádlottak és tanúk szájából többször is elhangzik az az állítás, hogy Kossuth, francia katonai segítséggel hamarosan betör az országba s ehhez kell itthon előkészíteni a talajt. Ez az „óhaj" az 1850-es években reális lehetőségnek tűnt. Hittek benne itthon és hittek az emigrációban.

125 Az az állítás tehát, hogy Kossuth francia segítséggel készül visszajönni Magyarországra, más, hasonló, korabeli peranyagban is előfordul. így például birtokomban 100