Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve IX. (1983)

Tanulmányok - Spáczay Hedvig: Madách Imre hadbírósági perének nyomában

egy 1300 fegyvert kocsira raktak és titokban a megye különböző helyein levő rejtekhelyre szállítottak ... A salgótarjáni fegyverletétel bizonyos lehetőséget nyit Madách Imre, a költő politikai állásfoglalásának további kutatásához. A költőt 1853-ban

114 Kossuth futárjának a rejtegetéséért tartóztatták le. A salgótarjáni fegyverletétel azonban arra utal, hogy Madách már 1849-ben kapcsolatban állt azokkal, akik el voltak szánva egy új fegyveres harc kirobbantására. Nem lehet ugyanis véletlen az, hogy a salgótarjáni fegyverekből, melyeket a legnagyobb titokban szállítottak el a megye különböző vidékeire, Madách sztregovai birtokára is vittek. A fegyverek elrejtése nyilván előre átgondolt, megbeszélt tervek szerint történt. Szeptember 29-én három katona, három lovaskocsin az alsósztregovai újvilági pusztán lakó Jurcsányi Pál csősz házában rejtett el 133 db fegyvert. A zuhogó eső miatt voltak kénytelenek a fegyvereket ideiglenesen itt elhelyezni, másnap éjjel azonban továbbvitték azokat és titokban egy — Madách Imre birtokán lévő — csőszkunyhóban

115 rejtették el. Az összeroskadt csőszkunyhó feltárta a fegyverek titkát és így jutott annak nyomára 1850-ben a császári csendőrség. Feltételezhető, hogy Madách Imre nemcsak tudott a birtokán történő fegyverelrejtésről, hanem támogatta is a megye forradalmi vezetőinek ilyen irányú kezdeményezését."

116 Szándékosan idéztem Szabó Béla szavait és nem az erre a fegyverrejtegetésre vonatkozó, egyik általam is ismert egykorú iratot, hogy ezáltal is kifejezésre juttassam a nemrégen elhunyt Szabó Béla iránt érzett őszinte nagyrabecsülésemet és hogy alátámasszam, mennyire helyes volt Szabó Béla koncepciója, amikor utalt Madách Imre forradalmi kapcsolataira. Az a bizonyos másik hely, ahol a Madách-birtokon ugyancsak fegyverek voltak elrejtve, az a sztregovai kastély közvetlen közelében volt. Balogh Károly, a költő vér szerinti rokona

117 is említést tesz róla —, apja naplóját idézve — igen alaposnak mondható Madách-életrajzában: „Mélyen a kert ölében — írja Atyám — kőrisfák és bódító illatban virágzó hársak lombjai közül nádfedelű házikó kandikált elő. Ez a kis ház az akkori divat ízlésében épült „eremitage" volt. Mohos kőtalapzaton állt a kis épület, faoszlopos előcsarnokkal, ... Két kis szobájába tarkán szűrődött a napfény csúcsívű ablakainak színes üvegein keresztül. Kedvenc tartózkodási helye volt ez nagybátyámnak a nyár folyamán. ... De volt a kis kerti laknak a köztudat előtt titokban maradt rendeltetése is. Mikor egyszer — az ötvenes évek vége felé — leszedték az „eremitage" korhadozó zsúpfedelét, a szabadságharc után elrejtett lőfegyvereknek nagy halmazát találták ott."

118 Balogh Károly u. azon oldalon a lábjegyzetben megemlíti: „Ez talán összefügg azzal a Becker Hugó által közölt adattal, hogy Madáchot szabadcsapatok toborzásával is vádolták. (Magyar Szemle 1899. 30. sz.)"

119 Fölmerülhet a kérdés: ha a Madách-birtokon ennyi fegyver volt, mi szükség volt arra, hogy 1851-ben özv. Madáchné Majthényi Anna, majd Madách Imre és Madách Károly csősz ós juhász embereik számára fegyvertartási engedélyt kérjenek ? Úgy vélem, a két dolog között nincs ellentmondás. A szőlős pincében elrejtett fegyvereket egyébként is már 1850-ben felfedezték és a hatóságok elszállították, az ermitázsban lévőkhöz pedig egyelőre bizonyára nem akartak hozzányúlni. Egyébként is elképzelhető, hogy a fegyverállományt minden lehető eszközzel szaporítani akarták. Ehhez jó alkalomnak látszott a farkasok elleni védekezés. De vegyük vizsgálat alá a további okokat, amelyek valóssá, vagy legalábbis elképzelhetővé teszik azt, hogy Madáchnak kapcsolata volt a Habsburg-ellenes szervezkedéssel. Mint már említettem, egyelőre nincs olyan irat birtokunkban, amelyben Madách 7* 99