Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Régészet - Soós Virág: Előzetes jelentés a Szécsény-ültetési zselizi telep feltárásáról

az út kiépítése előtti — benyomást tükröző viszonyt idézi a köznyelvi megjelölésben az Ültetés-tető, ill. Ültetés-alsó megkülönböztetés. A lelőhelyről származó első leletek 1978-ban kerültek a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumba, Antal Károly helyi lakos révén.

6 A bejelentő 20 éve rendszeresen végzett terepbejárásokat Szécsény község környékén, s elmondása szerint 1971-ben gyűjtött először leleteket a területről. Utólag azonosítható volt a dátum: a helyi Rákóczi Mgtsz ekkor kezdte a terület gépi mélyszántásos művelését. Korábban a lelőhely teljesen ismeretlen volt; ezt annál is inkább megállapíthatjuk, mivel szűkebb környéke egy bizonyos időszakban különösen fölkeltette a szakmai és egyéb érdeklődést egyaránt. Itt mindenekelőtt a Kerekdombra gondolunk, amely 50 m-nyire fekszik a lelőhelytől, s ahol az ismert kutatásokon túl

7 biztosan többszörösére tehető a kincskereső ásatások száma, s az érdeklődés a mai napig sem lanyhult. Ugyanakkor több ásatás folyt a Szentgyörgyalján

8

, s nehezen képzelhető el, hogy az elég jellegzetes, szomszédos dombra ne terjedt volna ki a figyelem; különösen abban az esetben, ha 400 embert alkalmaztak az ásatáson

9

. Közben a területet művelték, tehát folyamatosan lehetőség lett volna a telep felszínre kerülésére. A művelés során csupán egy tényre figyeltek föl — még a gépi mélyszántás kezdete előtt: embercsontok előkerülésére; ezeket mind a helymegjelölés, mind pedig az elbeszélések alapján egyértelműen azonosíthatjuk a dombtető északi szélén, nagy valószínűséggel a domb teljes szélességében húzódó, középkori temetővel.

10 A bejelentést követően ismételt terepbejárásokat folytattunk a területen. A felszíni leletek alapján megállapíthattuk, hogy a telep a dombtető teljes szélességében (60—80 m), mintegy 300 m hosszan húzódik. Határát a domhát összeszűkülése képezi. Sajnos az is megállapítható volt, hogy a több éve tartó mélyszántás nemcsak jócskán megbolygatta a települési rétegeket, hanem lassacskán felőrölte azokat a nyomokat is, amelyekből az egyes települési objektumokra lehetett volna következtetni. Különösen érvényes volt ez a dombtető országút felé eső sávjában, ahol — valószínűleg a nagyobb természetes lepusztulás következményeként —, jóval magasabban van az altalaj. Az 1979-ben megindított, s azóta folyamatosan zajló ásatásoknak két fő célja van: a tervszerű, folyamatos leletmentés (a tervezett völgyzáró gát egyrészt a telephez, a dombtető legszélesebb részéhez csatlakozik, másrészt a domb — tehát a telep — másik feléből tervezik kitermelni a völgyzáró gát építéséhez szükséges földet); ugyanakkor ezek a körülmények egyben azt is lehetővé teszik, hogy egy, — bár viszonylag nem nagy kiterjedésű — neolitikus telepet teljesen feltárjunk. A lehetőség egyben — természetesen öirömmel fogadott — kényszerűség is. A második, az előbbi után sem kevésbé lényeges szempont: a lelőhely az első, hiteles Nógrád megyei neolitikus lelőhely. Az ásatási terület a szécsényi Rákóczi Mgtsz tulajdona. Itt szeretnénk megköszönni dir. Hütter Csaba elnöknek a megértést és a nem csekély anyagi támogatást, amellyel munkánkat eddig segítették. Az 1979-es ásatás során a dombtető két, átellenes szélén nyitott szelvényekkel tisztáztuk, hogy a telep a plató teljes szélességéig, egészen a tető pereméig terjedt. Mindkét területen, a várakozásnak megfelelően, viszonylag kis mélységben találtuk a különféle alakú és méretű hulladékgödröket. 8 .á