Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

235 szakmunkás, napszámos, 4 üzleti alkalmazott. A gyár termelési értéke 150 000 forint volt. A munkabérek 1893/94-ben a következőképpen alakultak: a fúvómester havonta 50—90 forintot, a köszörülő mester 50—60 forintot, nők és gyerek 8—10 forintot kereshettek. A segédek és inasok nem kaptak ellátást, a munkabérüket a mester fizette. A juttatások közül megemlítjük az ingyenes lakást, föld haszonbérletet, tehén és sertéstartást, legeltetést, télen gallyszedést. A gyár tükör és táblaüvegeket, valamint fúvott üvegeket adott el Szerbiában és Bulgáriában.

134 1895-ben a katalinvölgyi gyár termelőképességénél és tetemes kivitelénél fogva Magyarország elsőrangú üveggyárai közé tartozott. A gyártott öblösüvegekből a finomabb termékeket külföldön értékesítette. Jelentős piaca volt az amerikai földrész is. Az 1896-os év az ezredéves országos kiállítás jegyében telt el. Itt különösen kitűnt a Kossuch cég azzal, hogy ők kezdték el a kivitelre való rendszeres tömeges termelést. Asztalikészleteik anyaga, formája és kikészítése minden tekintetben kifogástalan volt. Kiviteli lehetőségük ezért különösen csiszolt öblösüvegből nőtt meg az Egyesült Államokba.

135 Az ipairi vállalatokat pénzzel finanszírozó, egyben gazdasági működésüket is ellenőrző nagy bankok — így a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank — okmánytárában található jelentés ismertetésével zárjuk a katalinhutai gyár történetét. A Kossuch János üveg és kőedénygyártó cég (Ajkán üveggyára, Körmöcön majolikagyára volt) Kossuch János halála után Bárdos József irányítása alá került. 1876-ban alakult a családi betéti cég, beltagjai: Kossuch Jánosné (Kuchinka Karolina), Eleőd Jósa, Luzsa István, akik a céget egyenlő jogokkal képviselték. Tagjai — de cégjegyzési jog nélkül — Bárdos Árpád, Eleőd Józsefeié (Kossuch Mária), Kossuch Gyuláné, akik mint „commanditeur"-ök szerepeltek. A cég nagykiterjedésű volt. Szinóbánya, Körmöcbányán, Látkán és Ajkán voltak gyárai. A katalinhutai gyár 200 munkást foglalkoztatott, berendezése modern volt. Felszerelése: 3 regeneratív kemence és egy csiszoló műhelyből állt. A gyárak állandó üzemben voltak. A fővárosban központi raktárt tartottak fenn, amit még Kossuch János alapított. Itt saját áruikon kívül idegen gyártmányokat is tartottak, s külfölddel is kereskedtek. A céget Kossuch János halála után Bárdos József emelte jelentékeny vállalattá, de halála óta a hanyatlás jelei mutatkoztak. Rossz üzletpolitikájuk eredménye volt pl. a veszteséges törökországi kivitel, aminek látható következménye lett a cég „megtorpanása". A veszteség azonban nem rontotta el a cég hitelképességét, mivel a kötelezettségeinek pontosan eleget tudott tenni. Az üzlet sokrétűsége miatt a vagyoni viszonyokat nehezen lehetett áttekinteni, de általános vélemény szerint a gyárban 600—650 000 forint tőke volt elhelyezve. A törzstagok vagyonát ebből 200 000 forintra becsülték. A cég évi forgalma elérte az 500 000 forintot. A család nagysága miatt a vagyon gyarapodása szinte lehetetlen volt, s a vagyon feloszlatása maga után vonná a cég feloszlatását is. Erről azonban, míg özv. Kossuch Jánosné élt nem volt szó, éppen ezért a cég iránti bizalom tulajdonképpen leginkább az ő személyének szólt, mert az esetleges elhalálom