Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

. innen indultak Törökország felé. A nyersanyagok — alapanyagok — tekintetében a gyár a legszükségesebbekkel el volt látva. így fával, kvarckővel, legjobb és szebb békasóval, mely nagy tömegekben idegen részektől menten, és igen szép fehér színben, nagyrészt helyben a gyár fölötti Katalinvölgyi-hegyláncz északi részében s a közel vidéken előfordul". A gyár közelében lévő bő és gyorsfolyású patak vizienergiáját felhasználva, a helyben épített törőmalomban lehetett az alapanyagot a felhasználás céljára előkészíteni. A gyártáshoz szükséges mészkövet Klenócról, a hamuzsírt többnyire helyben szerezték be. Az olvasztókemencék tégláit, az olvasztó fazekakat a közeli poltári finom agyagból készítették a gyárban. Két fontos alapanyagot azonban külföldről szereztek be, éspedig sziksót Angliából, festéket pedig a birodalomból.

122 (A szódát (ЫагСОз) a nátronüveg gyártásához használták fel mint olvasztóanyagot, a belőle készült üveg volt a nátronüveg. Közönséges háztartási cikkek, palackok, ablaküvegek gyártásánál használták fel. A nátronüveg 75% homokból, 10% szódából és 15% mészből áll. A káliüveg, mely finomabb, színtelenebb, csiszolásra alkalmasabb üveg nehezebben olvad 70% homokból, 20% hamuzsírból és 10% mészből áll.)

123 A londoni kiállításra küldött tárgyak dicsérő oklevelét Kubinyi is említi. Katalinhután tehát a kedvező helyi energiák — feltételek eredményeként az üveggyártás fejlődésnek indult. A monarchia gyáriparáról 1856-ban közzétett jelentés szerint Katalinhután 3 kemencében 21 tégely szolgált az alapanyagok olvasztására, míg Zlatnón 2 kemence és 16 tégely, Bzován 2 kemence és 12 tégely, Balassa-Hután 1 kemence és 5 tégely volt. Magyarországon az átlag 1 kemence és 7 tégely volt.

124 (A nógrádi huták teljesítőképességét összehasonlítva az országos átlaggal, kedvező képet kapunk.) 1863-ban meghalt Kossuch János,

125 de a gyár már sínen volt, amit Pesty Frigyes helységnévtárában található adatok is bizonyítanak. 1864-től „Katalin völgyében két gyátr érdemel figyelmet, az egyik nagyszerű üveggyár, melynek három kemencéjében szüntelenül finom üveg készíttetik, a másik a vasgyár." Az első Kossuch János utódainak, a másik Kuchinka Ferencnek a tulajdona.

126 Az üveggyár fejlődését, illetve európai szintű gyártás biztosítását mutatja a következő adat is, amikor Kossuch Gyula a Kir. orsz. szabad, katalinvölgyi üveggyár érdekében 1864. február 15-én európai útlevél megadását kérte a helytartó tanácstól.

127 Nem ez volt az első útja, amit a gyár érdekében tett, mivel már 1862-ben is járt külföldön. A tervezett szerint „Török, görög, oirosz, oláh és a németh statusokban, a szükséges tapasztalatok szerzése tekintetéből körutazást kívánt tenni." Az engedélyt végül megkapta. Az 1867-től jelentkező gazdasági fejlődés, a nagyobb fogyasztási szükséglet, a munkaerőkínálat és a közlekedési viszonyok javulása az iparűzés keretét kitágította. A tőke szerepének a gazdasági életben rohamosan jelentkező növekedése — a gépek és a gépekkel üzemeltetett zúzdák használatával szemben — a termékelőállítást manufakturális munkafolyamatok alkalmazása jellemezte. A üvegkészítés munkafolyamata szinte semmiben sem különbözött a korábbi üveghutáikban alkalmazott munkafolyamatoktól. 1873-ban még valamennyi magyarországi üveghuta fatüzeléses kemencékkel dolgozott. A katalinhutai gyár Kossuch István tulajdonában már 4 kemencével dolgozott; csiszolandó üveget, krétaüveget, zöld üveget, lámpatestet, lámpaernyőt 83