Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében
cel. 113 Az üveggyár a Kossuch-család kezében lett európa hírűvé a század második felében. Az Országos Iparegyesület 1842-es első iparkiállításán már szerepeltek. ,,.. . Losoncz melletti czinobányai határban, Katalin völgyén saját költségükön 1841-ben egy nagyszerű üveggyár felállításához fogtak s azt már két hónap múlva annyira vitték, hogy a legszebb fehér, tiszta üveget voltak képesek előmutatni. . ." li4 A kiállításon az ország közel hatvan üveghutájának terméke igen szerényen került bemutatásra. Az üvegek jelentős része a mindennapi használatra készült és nem kifejezetten erre az alkalomra. A bemutatón csak három üveggyáiros vett részt, hat üveggyár képviseletében. Megyénket a Kuchinka testvérek képviselték a katalinhutai gyáruk termékeivel. Sikerüket a nekik itélt bronzérem bizonyítja, hiszen a kiállítás legnagyobb közönségsikerét is ők érték el, az üvegművészet reformkori emlékei közül a legismertebb üvegserlegükkel. Ezt a 110 és 1/2 font súlyú (közel 62 kg) serleget négyhónapi munkával és a kilencedik kísérletre készítette el négy köszörülő mester. 115 Ezt, a később, az 1843 évi Országos Iparművészeti Társulat téli bemutatóján ismét a közönség elé vitt serleget, csak kiemelkedő technikai teljesítményként szabad csak felfogni, úgy mint a céhes hagyományokban fellelhető remeklést. Annál is inkább, mert ez az alig két éve fennálló gyár a produktummal technikai felkészültségét, munkásainak gyártási és szakmai gyakorlatát kívánta bemutatni, elsősorban a konkurenciának. Kuchinkáék maguk sem tekintették ezt a terméküket az üvegipar akkori teljesítőképességének a fokmérőjéül, mert a pesti raktárukból egyszerű színes és fehér asztali üvegedényeket is bemutattak, melyek áttetszőségben, tisztaságban kitűnőek voltak. Nem véletlen tehát, hogy a bíráló bizottság ezeket értékelve, a cseh üveghez hasonlította őket. Ez a viszonyítás későbbi kiállításokon is fokmérőül szolgált, hiszen a 19. század első felében a cseh üvegművészet rendelkezett mindazokkal a lényegi jellemzőkkel, amelyek egyetemesen európainak nevezhetők, hiszen termékeik formakialakítása, díszítése igazodott az általános európai ízléshez. 1843-ban, a második iparműkiállításon a Kuchinka testvérek gazdagabb választékkal jelentkeztek, s ezüstérmet kaptak. Az 1846-os kiállításon már nem vettek ugyan részt, de termelésüket folytatták, hiszen 1847-ben Fényes Elek is említi Szinóbányán hutájukat, mely „jelentős míveket" készít. 116 1849-ben Kuchinka Ferenc elcserélte üveggyárát Kossuch János 117 ugyanabban a községben lévő vaskohójával. A gyár további üzemeléséről az 1850-ből származó megyei jövedelmi adóösszeírás tudósít 118 , de érthetetlen, hogy Fényes Elek Magyarország geographiai szótára 1851-ben már nem említi az akkor már jelentős sikereket felmutató Katalin-hutát. 119 A londoni iparkiállításon — egy 1854-es pozsonyi leirat szerint — érmet és diplomát kapott Kuchinka Ferenc katalinvölgyi üveggyáros. 120 Kubinyi Ágoston 121 1854-ben tett látogatása után jelentette meg leírását a gyárról. Eszerint az üveggyár „inkább egy népes, csinos házakkal ellátott külvároshoz, mint egyszerű gyárhelyhez hasonlít". A hutában három kemence 21 tégellyel dolgozott állandó jelleggel. (Az országos átlag 1,2 kemence 8,8 tégely volt.) Kubinyi szerint a gyár 500 embert foglalkoztatott a fuvarosokon kívül. Készítményeiről pedig így ír: „Az üveg, mely itt készíttetik, finom tiszta, erős és szép külsejű, sok tekintetben közelít a finom cseh üveghez." A gyár Pesten, a feldunasoron, a Wieser házban tartott raktárt. Az üvegszállítmányok 82
