Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

gyárakban. Zahn a kiállítás VII. termében kapott helyet, és mutatta be termékeit: „alabástrom-, agáthkő-, fekete hyalithkő-, zománczolt, színes és fehérüvegből asztali s díszedények; avanturin üvegből pálczagomb, solin táblák stb ..." Színes táblaüvegeit — melyeket gyárában Pantocsek készített — a bíráló bizottság nagyra értékelte, mivel azokat addig külföldről kellett behozni, és mint elsőt jelölték meg, aki ennek készítésével foglalkozik. Ugyanúg értékelték kristályüvegeit is, amelyeket olyan jól sikerültnek tartottak, hogy „annál már jobbat kívánni sem lehet". A kiállításon kapott aranyérem bizonyítja tárgyai magas művészi színvonalát és fejlett technikáját. Az igazsághoz tartozik még az is, hogy az 1843-as kiállítási ezüstérmét is csak most adták át az aranyéremmel együtt Zahnak.

95 Gyára olyan közismert lett a kiállítás után, hogy Fényes Elek, Magyarországon leírása с művében, 1847-ben termékeinek rövid felsorolásával is megemlékezett a „zlatnói jeles üveggyárról".

96 A kiállításon való részvétele azt bizonyítja, hogy a szecesszió új üvegstílusa számára a technikai lehetőséget Pantocsek által zlatnón folytatott, az üvegművességben teljes joggal korszakalkotónak mondható kísérletei és találmányai nyitották meg. 1849-ben feltalálta a „hyaloplastikát", amivel az 1867-i párizsi kiállításon díjat is nyert. 1856-ban gyöngyházfényben irizáló üveget kísérletezett ki, amit aztán megvásárolt és kiállításon szerepeltett az osztrák Lobmeyr üveggyáros is.

97 Az üvegművészetben elért sikerek mellett Zahnak gyakran kellett hadakoznia a megyei közigazgatás képviselőivel a rossz közlekedési utak miatt. Különösen Losonc és Zlatno között volt siralmas a helyzet, olyannyira, hogy 1837-ben feleségét is itt vesztette el, amikor annak kocsija feldőlt. Talán ez az érzékeny csapás, mely a hozzá legközelebb álló elvesztésével érte. magyarázza, hogy az emberekben kellemetlen emlék maradt róla, mivel ellentmondást nem igen szívlelő, magábazárkózó, maliciózus, s néha bántón szókimondó volt; de azt is elismerték, hogy mindenhez értett, ami az üveggyártáshoz szükséges. A közlekedés megjavítását 1851-ben ismét igényelte, mert a zlatnói út, mint írta „nem egyszerű fiók út, hanem Magyarország egyik legjelentékenyebb kereskedelmi útja". Hiába sorolta fel azokat az előnyöket amely az út állami kezelésbe vételével járna a megyének, több évtizednek is el kellett telnie, hogy valamiképp egész évben járható úttá váljon a zlatnói gyárba vezető út.

98 A zlatnói gyár fejlődése nem állt meg. Telkes Simon a magyar üvegiparról írt művében már azt közölhette, hogy a gyárnak 1856-iban 2 kemencéje volt 16 tégellyel. Összehasonlításképp megemlítem, hogy az 1856-os gyáripari felvétel szerint az országban az átlag gyáranként 1 kemence és 7 tégely volt.

99 A zlatnói gyár teljes képének, termelési eljárásának megrajzolását Valkai Imre írásának segítségével tudjuk elvégezni,

100 aki 1858-ban a Vasárnapi Űjság tudósítójaként szívesen látott vendége Zahnak. A gyárról, mely a Zlatnó hegylánc hosszú összeszoruló völgyében, az Ipoly folyó egyik mellékága mellett létesült így írt: „áll most egy nagyszerű üveghuta, pompás kastéllyal, számos épületekkel, s háromszáz munkással; a hol rövid idő előtt némán hallgatott a bérez, most a mész — és a kovakő törő gép zuhog tompán és egyfomán... most a gyárépületek széles kéményeiből 75