Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

E felsorolásból is kitűnik, hogy a félkész termékek feldolgozása már a gyáron belül megtörtént. A zlatnói termékek vásárlópiaca Pest-Buda, Eperjes, Lőcse, Szepesváralja, Igló, Szomolnok, Rozsnyó, Eger, Miskolc, Nyíregyháza, Sátoraljaújhely és Debrecen volt. Termékeit készpénzért tudta értékesíteni, így saját neve alatt raktárt nem tartott fenn. Véleménye szerint azonban kívánatos lenne, különösen a közönséges lapüvegek miatt a raktári árusítást, mert ezekből többféle méretben állandóan több ezer köteg hever a gyár raktárában. A. belső piac mellett Zahn a külföldi értékesítés lehetőségével is foglalkozott. Véleménye szerint Csehországban, Morvában és Ausztriában a konkurencia miatt reménytelen lenne próbálkozni, de annál nagyobb reményekkel kecsegtetne a görög és a török piac, valamint a magyar tengerpart felé irányuló kereskedelem. (A szállításban a Dunán és a vasúton való szállítás előnyeit is szeretné kihasználni.) A külföldi szállítások mellett fontosnak tartotta a hazai ipar támogatását, amikor a hazai gyárak termékeinek elsőbbségét kérte a külföldi árukkal szemben. A hazai ipar fejlesztésének létfontosságú tényezőjeként a tőkét fontosnak tartotta, mert a gyár telepítése és fejlesztése tetemes költséget igényelt, de nemcsak azért, mert más földjén kell költséges épületeket emelni — birokszerzési jog hiánya miatt—, s a bérleti szerződést bármikor felmondhatják, de ezen kívül nyersanyagot, munkaeszközöket is kell vásárolni. Az üveghuta földterületének és nyersanyaglelőhelyének megszerzése mellett a szakmunkaerő biztosítása volt a legnehezebb feladat. A 18. sz. második felétől szinte az egész magyar üvegipart sújtották azok a csehországi rendelkezések, amelyek megtiltották az üvegesek elvándorlását. Ezért a szakember utánpótlás kérdése is erősen foglalkoztatta Zahnt. Erről így írt : „ .. . a külföldi üveggyárak, kivált a Csehországiak, már régóta virágozván, igen természetes, hogy sok áldozatba kerül, onnan, ügyes munkásokat szerezni. A hazai növendékek (tanuló inasok) igen kedvező föltételek alatt vettetnek föl... " Az inasok Zahnnál már gyeirekségük óta, mint „kis segédek" dolgoztak a gyárban, tanuló évük kezdetén már képesek voltak néhány üvegfajtát készíteni. A három évi tanulás ideje alatt, egyéb kedvezmények mellett, évenként 5—600 váltóforintot kerestek Zlatnón. A kezdeményezésének ellenére — hasonlóan más üveggyárakhoz „szükséget szenvedett" ügyes munkásokban, s a hibát — Zahn szerint. — a hanyag nevelésben kell keresni. E hiányon egy 9 év óta fennálló (1834-ben létesült — Sz. F.) iskola által igyekezett segíteni, „s használható, erkölcsös embereket" nevelni. 1834-ben már 80 család, mintegy 350 ember élt a telepen. Ezenkívül kőtörőket, békasó, fa, üveg, agyag fuvarosokat és favágókat is foglalkoztatott napszámosként. A tulajdonképpeni üvegkészítők, különösen az idősebbek mind külföldi születésűek voltak: csehek, morvák, ausztriaiak; a fiatalabbak, ezek gyerekei rnár nagyrészt itt születtek.

93 A kiállítási siker után 1845-ben Kuchinkáékhoz hasonlóan Zahn is létesített lerakatot a pesti feldunasoron, s talált viszonteladót Bolláner üvegkereskedő személyében.

94 A harmadik ipari kiállításon 1846-ban már csak Zahn J. G. szerepelt Nógrád megyéből. Részvétele az üvegművészet hazai fejlődését is mutatta. A díszített üvegek előállítása, mely a cseh gyárak európai hírét megteremtette, hamarosan követőre talált, és utánzott, gyártott volt a hazai üveg74