Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

SZUHAHUTA (Mátraalmás) Szuha község a Mátra hegység északi lejtőjén, a Szuha-patak mellett fekszik, a hozzátartozó Szuhahuta településével. A táj természeti adottságából következik, hogy a földművelés itt sem fejlődhetett ki, de az erdészet és az ehhez kapcsolódó erdei ipar igen fejlett volt.

43 Az eddigi ismereteink szerint Szuhahutát 1777-ben létesítették, és szlovák ajkú lakói a szudéta németekkel együtt telepedtek le. A betelepítés több hullámban történt, de zömmel a 18. század végén. A kutatások szerint az őslakosok a morvaországi vlassko nyelvjárással hozhatók kapcsolatba. Az anyakönyvek alapján készült kimutatás szerint a nevek 60%-a szláv, 36%-a német, 4%-a egyéb eredetű.

44 A Mátra vidék iparáról 1785-ben készült összeírás adatai szerint — ami megerősíti a katonai felvétel (Coll. XVII. Sect: 16) 1782-es tudósítást, hogy üveghuta van Szuhán — tudjuk, hogy a szuhai erdőben működött egy „complurim conpossessorum" vagyis egy közbirtokosság tulajdonát képező üveghuta. Termelése évi 89 mázsa üveg volt. A hutában dolgozó hat munkás szállása a huta mellett volt. A szuhai huta jövedelme évi 400—600 rajnai forintot tett ki. Az üzem termékeit nem sorolták fel, csupán annyit közöltek, hogy azokat Pesten, Egerben és Temesváron árusították, és ha nagyobb területük lenne az erdőből, jövedelmük is magasabb lenne. A hutához tartozott egy hamuzsírfőző műhely is, ahol évi 150 véka hamuzsírt állítottak elő, 140 rajnai forint értékben.

45 Mint ismeretes, a huták működéséhez az üveghomokon, mészen kívül szükség volt hamuzsírra is — mint az egyik legfontosabb alapanyagra. Minden huta mellett ott állt a hamuzsírfőző ház is. A Szalajka nevek pedig még ma is őrzik a régi foglalkozás, a hamuzsírfőzés emlékét. (Hamuzsír-szalajka = Sal alcalicus) Kíséreljük meg egy huta működéséhez szükséges hamuzsír mennyiségét megállapítani. És hogy erre vonatkozóan bizonyos következtetéseket vonjunk le, technológiai számításokból kell kiindulnunk. Egy 1764-es összeírás szerint a Grassalkovich család parádi hamuégetőjében 3900 mázsa hamuból 205 mázsa tiszta hamuzsírt állítottak elő. Bükkfa hamujából előállítva, 1 q fa elégetésével 0,2—2 kg hamu keletkezik. 1 q hamuból csak 10 kg szennyezett hamuzsír állítható elő. 1 q hamuzsírhoz 4—5 vagon fa elégetésére volt tehát szükség. A fát mint fűtőanyagot még ezek után kell számolni. A fentiekből következik, hogy Szuhahután is a 150 véka hamuzsír előállításához azaz 45 mázsa hamuhoz 180 vagon, mintegy 1800 tonna fa kellett.

46 Visszatérve a hutára, egy 1782-es katonai felmérés szerint a „Glashütten vei Hutta" Szuha községtől 2 és 1/4 óra járásra feküdt rossz, agyagos, köves erdei út mentén. A telepen néhány rozoga kunyhót jegyeztek fel, egy jelentéktelen patak mellett. Ez az adat nem valami jelentős üveghutára utal. Megemlít a jelentés még a község mellett magas törzsű sűrű tölgy és bükk erdőket is.

47 A huta azonban egy időre nem üzemelt, mert Vályi András 1796-ban ezt írta :„... Nagy erdejében üveg hutája vót, de ebben most nem dolgoz60