Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

a földesúré, kettős függésben élnek: egyrészt a hutában dolgozva bért kapnak, másrészt a földesúr földjét használva a szabadon költözködő, vagyis taxás (kontraktuális) zsellérhez hasonlóan pénztaxát fizetnek, ezzel adóznak, s nem szolgáltatással a föld, a termelőeszköz tulajdonosának. Ezek a hutamunkások mint földesúri földön élő emberek, az irtásföldet „árenda" mellett bírják, nem pedig „robotolás" után. Az üvegcsűr körül lakó és a manufaktúrában dolgozó, annak szükségletére végzett külső munkából élő lakosok helyzete néhol hasonló a telepes, taxát fizető, s minden feudális jellegű kötöttségektől mentes, idegenből szegődött, teljesen szabad szakmunkásokkal. A taxát fizető hutamunkások helyzete azonban sok vitára is lehetőséget adott, ugyanis az állam (kincstár) a megyéken keresztül, mivel a hutások földesúiri földön élnek, állatot tartanak, szeretné őket jobbágyokká minősíteni azzal a szándékkal, hogy adózzanak. A telepesek titakoznak, így például a divényiek a következő okokat hozva fel: a hutában sem földet, sem rétet nem használtak sőt a „faizási" jogot is pénzben váltották meg. Jobbágytelkük nincs s állatokat is csak azért tartanak, hogy fuvarozzanak a huta szükségletére. Ha a kért kedvezményt — adómentességet — nem kapják meg, akkor a jobbágyi állapotot nem vállaló, de adót fizetni sem akaró üveghutai lakosok készek arra is, hogy a bérelt lakóhelyüket otthagyják és eltávozzanak, „egyszer-másszor Nemes Vármegye tagjai szolgálatuk nélkül szűkölködnek, ha pusztán hagyjuk az officinát. Nagyságtoknak Kegyelmeteknek úgy a földesúrnak is az kinek erdeiket éljük jelentős kárával lehet."

15 A panaszra kénytelen a megye közgyűlése reagálni, s 1717-ben a következő határozatot hozni: „ .. .figyelembe véve a divényi műhelyben lévő vitráriusok nyomorúságos állapotát, mivel más hasonló műhelyekben lévők dicáltatni nem szoktak, kivéve azok mesterét és a hospeseket, a többiek mint szolgákat kell figyelembe venni. Ebből kifolyólag a múlt évi 79 Rhénes forint hátralékukat elengedik, és erre és a következő évekre taksaként évente 40 Rajnai forintot kell fizetniük."

16 Az 1728-as összeírás szerint a lakosok mesterségükből éltek és adót már a földesúrnak fizettek. A huta termeléséről ezekből az évekből nem készültek gazdasági kimutatások, sőt eszközkészletének leltárai sem ismeretesek, így az üvegkészítés korabeli technológiai folyamatának rekonstruálását sem teszi lehetővé. A termékekről is csupán közvetett módon van ismeretünk. Radványi Ferenc az előbbiekben már említett munkájában a Hutáról írva elmondja még azt is, hogy nemcsak homályos üveget, de tiszta és jó minőségű fehér üveget (színtelen) is fújtak. Az üvegkészítő üzem munkásainak, illetve az első hutatelepülés lakóinak nevét is az 1728-as összeírás őrizte meg. Az iratok a következő neveket tartalmazzák: „Martinus Gombála, Adamus Friedrich, Joannus Zachimszky, Emericus Friedrich, Mathias Kramar, Gecxrgius Zachimszky, Jocabus Hanuszik, András Jedlicska, Mathias Surjány. Akik mások házánál kézimunkával tartják el magukat: András Bábukna, Georgius Bursza, Joannus Hrcska." Ezek az utóbbiak nem műveltek földet, de a többeiknek sem volt kiosztott telkük, hanem csupán irt vány foldj ük.

17 A következő évek adathiánya után 1732-ben találkozunk újra a huta említésével: „Possessio Fürészr-Officina Vitraria, Libertinus simplex 20 dica."

18 53