Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: Üveghuták, üveggyárak Nógrád megyében

pítási ideje Nógrád megye adózóinak 1728-as háztartásonkénti összeírása alapján még tovább szűkíthető. Az adószedői összeírásban „Appertinentia Huta" nevű kis településen 30 éve telepedtek le „bizonyos üveges iparosok, és ugyanott folytatják mesterségüket." Ezek ismeretében a huta alapítási idejének évtizedét, és nem évét tudjuk csak pontosan behatárolni. A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a megyei üveggyártás az 1690-es évek végén bontakozott ki. A nógrádi üvegipar kialakulása, fejlődése tehát a Rákóczi, a Batthyány, a Károlyi vagy a Pálffy uradalmak üvegiparának kibontakozásához hasonlóan a természetes gazdasági fejlődés következménye, egy merkantilista szemléletű iparfejlesztő gazdaságpolitika eredménye volt. így a főúri uradalmakban a birtokon lévő hatalmas kiterjedésű erdőségekben az üveggyártás volt az első iparág, amely az erdők fáinak felhasználására, értékesítésére épült.

9 Ezek az üveghuták átlalában sem a velencei, sem a cseh üveg művészi színvonalához mérhető üvegek előállítására nem voltak képesek, hiszen közönséges zöld és fehér színű üveget, főleg ablaküveget készítettek. A nógrádi üveghuták azonban, amint látni fogjuk később, kísérletet tettek a fúvott stílusú üvegek magasszínvonalú előállítására, a kristálystílus bevezetésére is. Az első nógrádi üveghuta építőjére, ül. bérlőjére szintén az 1728-as összeírásból lehet következtetni, ugyanis ebben az áll, hogy az ,,összes többi mestere Martinus Gombala", aki tehát egyben a megyei üveggyártás megteremtője is volt. Az üvegkészítő üzemnek (officina vitraria) létszáma 1709-ben 50 fő volt/

10 A magas szám azonban nem jelenti, hogy ennyien foglalkoztak volna az üvegtermékek előállításával, mert ismereteink szerint általában 6—9 fő szakmunkaerő volt szükséges egy üveghutához (a bükki üveghutákban pl. az 1760-as években is még csak 9 szakmunkás volt

11

), így a többi a nyersanyag kitermelésével, előkészítésével és szállításával foglalkozott. Az 1713-as dikális összeírásokban „Vitraria officina"-ban lévő Libertinorum 47 3/4 dikával szerepelt. 1714-es megyei rovások községenkénti összesítésében a „Huta, Libertinorus et Curialistarum : 63 dika."

12 Az üvegfúvók száma azonban eddig még ismeretlen oknál fogva eirősen megfogyatkozott, mert 1717-ben már csak öten (talán csak a szakemberek?) fordultak kéréssel a megyéhez, hogy őket ne adóztassák meg, „mivel üveghutabeli cselédek sehol az országban nem dicáztatnak, mink is ugy valánk Revoluti előtt." A panaszukból kitűnik tehát az, amit más források is közölnek, hogy az első üveghutásokat nemcsak telepeseknek, hanem kiváltságoknak örvendő szakmunkásoknak is tekintették. Nem kellett adót fizetniük, sőt az üvegkészítéshez szükséges fát is szabadon kitermelhették. A hutáslegények a hutamester vagy hutabérlő alkalmazottjai voltak, bérmunkások, a fizetésüket is tőle kapták. Az uradalom pedig nem tarthatott igényt szolgálatukra.

13 A szakirodalomból azonban az is világosan kitűnik, hogy azok a hutamunkások, akik földesúri erdőkből irtott területen építették fel kemencéiket, házaikat, hasították ki csekélyke szántó és kaszálóterületüket, bár nem jobbágyok, mégis függnek a földesúrtól, mivel a hutában kapott bérből sok helyütt nem tudtak megélni, szemben a csak tisztán bérért dolgozó hutásokkal. Ezek kénytelenek állatot tartani, földet művelni, s mivel a termelésbe fogott terület 52