Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Horváth István: Kulturális tendenciák és jelenségek Salgótarjánban 1944–1980 között

ízlése volt a domináns. Ebben természetesen nem kis helyet foglalt el az utánzás mozzanata, a korábbi üzemi tisztek, altisztek ízlésének maradványa. Mind a kultúra szerkezetében, mind a kultúra céltudatosságában, mind a tényleges osztályszempont érvényesülésében megmutatkozó új törekvések, szempontok megjelenése viszonylag későn — e korszak végén, de méginkább már az új periódus kezdetén — került sor. A hatvanas évek elején vált arra lehetőség, hogy a kultúra a szocializmus törvényszerűségeinek megfelelően felzárkózzon a társadalmi cselekvés többi ágához és a helyi körülmények formálásában is az őt megillető szerepet vállalhasson. A korszak kulturális törekvéseinek jellegzetességei E problémakör vizsgálatát a korábbiakban már említett kulturális tudatosság illetve a lehetőségek megléte miatt tartom fontosnak. A legegyszerűbb eljárást választottam, egy-egy korszak tömör jellemzésével szeretnék a feladatnak megfelelni. 1. 1944—1962. A korszaknak — mint ahogy országosan is igaz volt — nem volt a kultúra egészére, sem egyes részleteire követendő koncepciója. Ne feledjük ez az időszak volt a kulturális forradalom induló szakasza, ezért az elképzelések egységes rendszerére igen nagy volt az igény. A feladatok azonban nem halasztódtak el, a részletes program hiánya miatt. Elsősorban és hangsúlyozottan a politikai követelményekből kiindulva végezték a kulturális területen a történelmi igazságszolgáltatás közel sem könnyű és egyáltalán nem hálás feladatát: kezdetben az államosítás, később a teljes átalakulás jegyében. Ebben az időben bukkant fel és terebélyesedett ki a politikai agitációban a „kenyeretlen Tarján" fogalma. Megjelenése a kultúra területére nem volt kedvező. Anélkül, hogy e fogalom történelmietlenségét, pontatlanságát firtatnánk, csupán a kultúrára gyakorolt hatását jelezzük. Első végiggondolásra is feltűnik, hogy igen alacsony a mozgósító hatása. A kenyeretlenség, az anyagi szegénység hangsúlyozása révén az alkalmazott koriban is belenyugvást, a „mennyivel jobb most" passzivitásra csábító és kényszerítő magatartását szuggerálja. A karitatív lemondás relatív gyakorlata ugyan adekvát volt a korszak első időszakában, azaz az 50-es években, de később ennek anakronisztikus jellege nyilvánvalóvá vált, legalábbis elvileg, mert a gyakorlatból nehezen kikopó, magát makacsul tartó magatartást eredményezett. Talán a lemondás motívum mellett is károsabbnak kell tartanunk a belenyugvás motívumot, amelyet megtestesített. A korszak utolsó évei a kulturális területen is érvényesülő politikai-, kultúrpolitikai megújulás igénye és szükségessége jegyében teltek el. A következő időszakra való felkészülés vált ekkor jellemzővé. A városban korábban létrejött intézményi struktúrába azonban még nem következett be érdemi változás. 2. 1962—1974. Amint már korábban is jeleztük ebben az időszakban fogalmazódott meg az a koncepció, amely valóságosan is mozgósította a város kulturális területén túli progresszív erőket is. A korszak legjelentősebb eredménye volt, hogy az; elképzelés arra irányult: legyen Nógrád megyének olyan székhelye, amely az urbanizáltság alacsony fokát a kultúra centrális feltétei374