Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Horváth István: Kulturális tendenciák és jelenségek Salgótarjánban 1944–1980 között

nek létrehozása útján csökkenti. így a határozat megszületése nemcsak a város, hanem a megye szempontjából is fontos volt. Általa teremtődött arra lehetőség, hogy az alacsony szinten szerveződött megyei, városi igazgatás minőségi megújulási alkalmat kapjon. Az elképzelés alapjaiban mozgatta meg a város szellemi életét. Ebben az időszakban indult el ízlésformáló nagy útján a művészeti — mindenek előtt a képzőművészeti élet; a tudományos tevékenység elindítására, összefogására kísérlet történt. Ezek az évek hozták meg a történeti kutatás eredményét: a megye és város monográfiák születésének időszaka volt ez. A közoktatás, a közművelődés az általános fejlődés jegyein túlmenően intézményeiben ment minőségi változáson át. Az új gimnázium, a művelődési központ, a könyvtár felépítése korszakos jelentőségű volt. Mindezek a fejlesztések a szakemberek sokaságát vonzotta a városba, és ez különösen jelentős eredmény volt. Megteremtődött — már csak a számszeruség révén is — egy új típusú értelmiség kialakulásának lehetősége, és néhány bátortalan kísérlet is történt érdemi összefogásukra. A korszak figyelemreméltó törekvése, hogy természetes munkamegosztást kívánt létrehozni a közművelődési intézmények között. Salgótarjánnak speciális intézményrendszere volt. Gyakorlatilag a hatvanas évek közepéig, mind mennyiségi, mind minőségi szempontból az üzemi, a szakszervezeti fenntartású intézmények túlsúlya dominált. A megyei intézmények szakember ellátottságának felfutása révén a helyzet megváltozott — jobbára, és minőség szempontjából — az ő javukra. Ez indokolta a helyzet felülvizsgálatát, és az ésszerű munkamegosztás szükségességét. A megvalósulás kudarcot hozott, mert a természetesre, természet ellenes gyakorlat kialakítását erőszakolta: a munka megosztását arisztokratikusán létrehozott hierarchia alapján képzelte el, ami nagyon kicsire szűkítette a tradicionális kulturális gyakorlatot. A kudarc ezért volt nyilvánvaló. így az első lehetőség elszalasztódott egy későbbi, jobb, korszerű és jelenlévő szakmai — elvi feltételek által megvalósítható racionális megoldás számára. 3. 2974—1980. A hetvenes évek kulturális tevékenysége három jellegzetességben körvonalazható. Egyrészt folytatódott az előzőekben körülhatárolt célkitűzések végrehajtása, amely mindenekelőtt a művészeti életben, az irodalom előnyomulásával jellemezhető. Másrészt új elemmel gazdagodott a feladatrendszer azzal, hogy megfogalmazódott a munkás és ifjúság központú közművelődési gyakorlat követelménye. Igényként jelent meg a kultúra és az életmód kapcsolatának szorosabbá tétele is. Végül figyelmet érdemel az a figyelmeztető és kedvezőtlen jelenség, amely a kulturális szféra lelassuló mozgásában érhető tetten. A három jelenség az általános folyamatot érintő tevékenység kísérője, és ezért is szükséges másoldalú jellemzésük is. Nem tarthatjuk kedvezőnek, ha a kulturális tevékenység tartósan a feltételeinél lassabb mozgást, ritmust vesz fel. A lehetőség szerinti gyorsuláshoz nyilván több tényező jelenléte szükséges, de mindenképpen indokoltnak tűnik az új célkitűzés pontosabb végiggondolása, mert az elbizonytalanodás egyik alapvető oka az, hogy az alapos stratégia helyett megelégedtünk napi, alkalmi — akciókkal jellemezhető — munka szervezeti feltételeinek kialakulásával. 375