Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója alkalmából rendezett konferencián elhangzott előadások - Molnár Pál: Salgótarján társadalmi viszonyainak fejlődése 1945–1980 között

gözott. Ez a szám egyenlő a gyáriparban dolgozókkal, hiszen a város területén már nem működik szénbánya. A felszabadulás után dinamikusan fejlődő építőiparban a munkások száma 1980-ban 1.176 volt, míg a közlekedési és szállítási munkásoké 886 főre emelkedett. 177-en dolgoznak a vízgazdálkodásban, 864-en a szolgáltatás területén, 209-en az erdőgazdaságban. A kereskedelemben, vendéglátóiparban számuk elérte az 1.379-et, míg a szociális-kultúrális-egészségügyi ágazatban 683, a fegyveres testületeknél, tanácsoknál, tömegszervezeteknél, igazságügyi szerveknél 457 volt. A városban dolgozó összes városi munkás létszáma 1980. január 1-én 13.986 volt. Ha a szocialista iparon belüli változásokat vizsgáljuk szembetűnő arányeltolódásról és helyzetváltozásról kell számot adni. Míg 1949-ben az ipari munkások többsége kohász és gépipari munkás volt, 1980-ra az építőanyagipar (üveggyári munkások) vette át a vezetőszerepet. Számuk 1980-ra elérte a 2.130-at, míg a vasipari munkásoké 1.883-at, a kohászoké 2.130-at. A könynyűipari munkások száma csaknem elérte 518 fővel a bányászatban dolgozókét amely 539-re esett vissza. Az ipari struktúra szélesebb skálája következtében az ipari munkásság más csoportjairól is szót kell ejteni. Az élelmiszeriparban 310, a villamosenergia iparban 191, a vegyiparban 35, az egyéb iparban pedig 201 munkást foglalkoztattak. Az ipari munkásság számszerű növekedése — egyéb tényezők mellett — összefügg a női munkaerő fokozottabb alakalmazásával. A női munkaerő alkalmazása érthető okok miatt viszonylag lassan hódít teret a bányászatban és a kohászatban, valamint a vas- és fémiparban. Az Ötvözetgyárban 1965-ös adatok szerint a nődolgozók aránya az összmunkássághoz képest alig volt több 10 %-nál. Ezzel szemben a hetvenes évek elején a Síküveggyárban 26 %, az Öblösüveggyárban pedig 31 %-os volt arányuk. Az új gépipari üzemek számottevő része a könnyűipari objektumok munkásainak többsége már nődolgozó. Példa erre, hogy 1970-ben a BRG dolgozóinak 55,1%-a, a Ruhaipari Vállalat fizikai munkásainak túlnyomó többsége nő. A munkahelyi struktúraváltozás, a technikai fejlesztés, a végrehajtott rekonstrukciók magukkal hozták a munkásság belső struktúrájának, összetételének fokozatos változását is. A jobb áttekinthetőség és szemléletesség érdekében a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Salgótarjáni Tűzhelygyár, a Síküveggyár,-az Ötvözetgyár, az Erőmű, a Bányagépgyár, és a 2. sz. Volán Vállalat munkásgárdájának összetételét vizsgáljuk fejlődésében százalékos megoszlásban. Az itt felsorolt vállalatoknál 1965 és 1975 között az alábbi arányeltoldóás következett be: Időpont Szak Betanított Segédmunkások %-os megoszlása az összmunkásságon belül 1965 39,1 40,8 20,1 1975 43,8 42,1 14,1 Fenti számok természetesen csak az alapvető tendenciákat jelzik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a munkahelyi szerkezetváltozás, a műszaki fejlesztés, a rekonstrukciók nem érintették egyformán az ipar valamennyi szektorát, vállalatát 365