Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

93. Uo. L/1771/50—87. A kaszasarlók hazai elterjedéséről lásd: Takács Lajos: Kaszasarlók Magyarországon. Ethnographia, LXXVIII. (1967). 94. Aratósarlók típusaival részletesen foglalkozik Bátky Zsigmond: Adatok a fogazott élű sarló elterjedéséhez. (Néprajzi Értesítő: 1 : 13—16). 95. NmL. IV. Inqvisitiones 1737/34. 96. Uo. 1735/64. 97. Uo. 1747/93. 98. Bosszúból, vagy hatalmaskodásból kaszával történt búza és rozsaratásról tudunk Bussa (1734), Alsósztregova (1736), Pöstény (1754), Alsó-Szügy (1743), Patak (1745) községekben. (NmL. IV. Inqvisitiones 1736/103., 1747/131., 1754/1208., 1743/77., 1745/27. A XIX. század elején készült szakkönyvben is azt olvashatjuk: „Az őszi életét Sarlóval szokták levenni. A Tavaszit pedig többnyire kaszálják." (Nagyváthy János: Magyar practicus termesztő. Pesten, 1824. 115. p.) 99. Az adatközlők visszaemlékezései szerint a megyében a búza és a rozs sarló aratását a múlt század 70—80-as éveiben váltotta fel a kasza, de még a századforduló táján is több községben aratták sarlóval. Vö. Hoffmann Tamás: Egy palóc falu földművelő technikájának néhány jellegzetessége a századforduló tájékán. Ethnographia, LXVII. (1956) 555—556. p. 100. NmL. IV. 22. Kárbecslések 101. NmL. IV. inqvisitiones 1747/131. 102. Uo. 1743/49. 103. NmL. IV. 22. Kárösszeírások. 104. NmL. IV. Inqvisitiones 1746/21. — NmL. IV. 31. Processus terminati 1770/1879. 105. NmL. IV. 71. Archívum mixtum III. 1834/4. 106. A gazdag irodalomból csupán néhányat említünk. Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben. Mezőgazdasági történeti tanulmányok 1. Bp. 1964. 77—79. p. — Hoffmann Tamás : Egy palóc falu földművelő technikájának néhány jellegzetessége a századforduló tájékán. Ethnographia LXVII. (1956) — Andrásfalvi Bertalan: A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és a XIX. században. Dunántúli dolgozatok 3. Pécs, 1956. 8. p. Erre utal Nagyváthy János szakíró is a XIX. század elején: „Minálunk talán tsudának tartanák, ha a Fejér-Személy kötné a kévéket." (Nagyváthy János: i. m. — Id. 98. jegyzet - 116. p.) 107. A pálfalvi zsellérek 1821-ben tett tanúvallomásaiból: „ . . . a Tarjányiak se markon fekvő sem felkötött gabonáját nem bántották. . .", ,, . . . azt már a Tarjányiak által tavai tsinált barázdáig le aratva találta, midőn osztán a marok megszáradván addig. . ." (NmL. ív. 71. Archívum mixtum III. 1822/27.) 108. Egy garábi jobbágy 1806-ban tett vallomásában olvashatjuk: ,, . . . mikor a sarlóval és Kivé Kötelekkel ki mentek aratni. . ." (NmL, IV. 33. Fiscalia 1806/50.) — A sőji uradalom 1832. esztendőben készült számadáskönyvéből:: „Kivé kötélnek ki veretett 4 csomó és 7 kivé rozs." (NmL. Kacskovics uradalom számadáskönyvei.) 109. Szöllősi (Mátraszőlős) jobbágy vallja 1763-ban: „...maga tavasz búzáját aratván, az kéve köteleket az Kishid alatt való Patakban ásztatni vitte volna. . ." (NmL. IV. inqvisitiones 1763/55. 110. NmL. Kacskovics uradalom számadáskönyve. 1824. 111. NmL. IV. 71. Archívum mixtum III. 1825/9. 112. NmL. IV. 31. Processus terminati 1754/1208. 113. NmL. IV. 3. Nógrád megye nemesi közgy. iratai C/iratok 1786/94. 114. NmL. IV. 71. Archívum mixtum III. 1822/23., 1830/23., 1834/4. 115. Uo. 1827/8. Az ország legnagyobb részén a 13. kévéből álló csomó volt az ismertebb. (Balassa Iván: A kévébe kötött szálasgabona összerakása és számolása. Ethnographia, LXVII. (1956) 420. p. Megjegyezzük, hogy a keresztek termésének mennyisége összefüggésben van a gabonafajtával. A búza, illetve rozskereszt termését 3, a zab és tenkely keresztenkénti hozamát 8, az árpáét 4 kilára becsülték. 116. A jobbágyfelszabadulás után már csak iskolából kimaradt legényeket alkalmaztak szolgának, akik a katonaidő megkezdéséig maradtak a gazda szolgálatában. Katonaviselt, vagy házas férfi szolgának nem ment el. 117. NmL. IV. 71. Arachívum mixtum XII. 1843/2. 118. NmL. IV. 31. Processus terminati 1716/103. 119. Radványi Ferenc: i. m. (lásd: 3. jegyzet) 120. Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének Esmértetése. . . Pest, 1826. Levéltári források közül lásd: NmL. IV. Inqvisitiones 13—1780/83. 121. NmL, IV. 33. Fiscalia 1769/XXXVI/14. 122. Uo. 1770/XXXVIII/32. 123. NmL. IV. Instantiae 8/1797/478. 124. NmL. IV. 3. Nógrád vármegye nemesi közgy. iratai C/iratok. 1/1808/470. 125. NmL. IV. 33. Fiscalia 1755/XXVI/4. 126. NmL. IV. 71. Archívum mixtum, III. 1826/6. 127. A szántóföldön nyomtatták ki Kanyó János herencsényi nemes búzáját. (NmL. IV. Inqvisitiones 1736/100.) 128. A források szerint az ökröt szekér, a lovat kocsi elé fogták. Egy példa ennek szemléltetésére: Szinóbányai tanúk vallják 1748-ban, hogy „Békés megyébe, Csabára szökött két testvér, négy ökrű Szekérrel és két lovú kocsival ment" (NmL. IV. Inqvisitiones 1748/27.) A két jármű közötti különbség nem állapítható meg. 129. NmL. IV. 1. Nógrád vármegye nemesi közgy. iratai C/iratok. B/1760/12—71. 130. Szügy, Szendehely, Cserhátsurány stb. (Földhivatal, Balassagyarmat) 131. A pajta alatti nyomtatásra egyértelműen utalnak a paraszti tűzkárokban olvasható nyomtató pajta megjelölések. 320