Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Adatok Nógrád megye földművelésének XVIII–XIX. századi történetéhez

Az alábbi idézeteink arra engednek következtetni, hogy a parasztok vermeiket saját maguk készítették el. Az uradalmakban a cselédek feladata volt a vermek kiásása. Van példa arra is, hogy az uradalom — pl. Sőjben, 1822-ben — bérmunkásokkal készítette el a vermeket. Egy ötven kilás verem elkészítésének két és fél pozsonyi mérő rozs volt a munkabére.

148 A bérmunka olykor a parasztoknál is előfordul. A Nógrád megyei tóthartyániak 1830-ban, a Heves megyei Atkár község gazdáinál vállaltak bérmunkát gabonavermek készítésére.

149 A vermek formájára nem utalnak forrásaink. Az adatközlők visszaemlékezése, a régészeti leletmentő ásatások eredményei azt bizonyítják, hogy vidékünkön a körte formájú vermek voltak ismertek. Kajzinger János cserhátsurányi gazda — aki gyűjtésünk időpontjában (1957) a kilencvenkettedik esztendejét is betöltötte — elmondta, hogy gyermek, de felnőtt korában is gyakran kijárt a falu szélén lévő, akkor már beszakadozott gabonás vermekhez. Az akkor látottakra így emlékezett vissza : „A verem olyan volt éppen, mint egy nagy körte. A szája keskeny volt, azután meg szélesdett befelé, éppen csak egy vékony ember vagy egy gyerek tudott rajta bebújni." Gádoir Judit régész sóshartyáni terepbejárása során 1969-ben egy gabonás veremre bukkant. Az oldala már be volt omolva, de szája és torka épségben maradt. Szájának átmérője 60 cm, torkának hossza 40 cm volt. Kísérője, az akkor 33 éves Mester György elmondta — az idős emberek elbeszélései alapján —, hogy itt a falu észak-keleti szélén lévő gabonásvermek körte formájúak voltak.

150 A vermek belső kiképzésének gyakorlatát az 1758. évi karancskeszi tanúvallomások alapján ismerhetjük meg. Néhány részlet a vallomásokból: „Azt ugyan tudja a Tanú mivel szemeivel látta, hogy mind az Verem torka alatt való Szalma (mellyet az Parasztok köznevezettel Szalma Bábunak neveznek) mind azon Karócskák, mellyekkel az Szalma Bábu le volt szögezve nagyobb részént rothatt volt. Tudja bizonyosan az Tanú, hogy jóllehet mogyoró veszrszővel szokták az ollyatén gabonás Vermeiket el készíteni, de annak szükségében az minemű vesszőt kaphatnak, akár fűzfa, akár rakottya vesszővel, mind csinált, mind magában úgy nőtt Karócskákkal szokták elkészíteni." Egy másik tanú vallomásából: „Jóllehet ezen Tanú maga Vermeit magában nőtt Karócskákkal Szokta Súpolni, tudja mind azon által azt bizonyosan, hogy sokan az Helységbeliek közül mindenféle Karócskákkal élnek, az vesszők iránt penig nem sokat szorgalmatoskodnak, hanem az ki micsodás vesszőt hamarébb kaphat ollyan aplicál Verem Supolásához, az miat, hogy maga is az Fatens többnyire mindenkor Kertye végében lévő Füzesfül vágott Vesszőkkel Szokta ezen Szükségét kipótolni".

151 A vermeket kibélelés előtt szalmacsóvával kipörkölték.

152 Mintegy két évtizeddel ezelőtt még találkozhattunk olyan adatközlőkkel, akik nagyszüleik elbeszélései nyomán, megközelítő pontossággal el tudták mondani a verem bélelésének módját. Koplányi János 86 éves nagy lóci adatköizlő 1958-ban erre így emlékezett vissza: „Amikor kiásták a vermet, hagyták, hogy egy kicsit kiszáradjon, majd szalmával kiégették. Oldalára zsupszalmát vagy nádat tettek, amelyet mogyoróvesszőből vagy gyertyánfából készített pántokkal rögzítettek. A gabonát csak hosszabb szellőztetés után töltötték bele. A verem kör alakú száját szalmával betömték, agyaggal letapasztották." A vermek belső méretére csak olyan adatokkal rendelkezünk, amelyek a bennük elhelyezett gabona mennyiségét jelölik. Sajnos ezek mindegyike ura312