Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adalékok Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez (1919–1944)

Az ipari üzemekből kiszorult s a kisipar mestereinél nem alkalmazott fiatalok alkalmi munkák végzéséből származó filléreikkel járultak hozzá a család létfenntartási költségeihez. Az alkalmi munkáiknál gyakoribb volt azonban, hogy a bánya meddőhányóin szénguberálással, keresték meg mindennapi kenyerüket. A meddőhányón kiválogatott szenet adták el a megye távoli községeiben a parasztoknak. A rendszer jóvoltából a bányai meddőhányó lett sok fiatal, de ugyanakkor sok kommunista „munkahelye", egyúttal gyülekezőhelye is. A bányatársulat szerette volna innen is „leszámolni", eltiltani őket, de ez nem sikerült. A bányászok sajátos módon részesítették „segélyben" a munkanélküli „osztálytársaikat". Gyakran előfordult, hogy a bányákban a csilléket háromnegyed részig szénnel rakták meg, s hogy ez ne látszódjék, letakarták meddővel. Az ilyen csilléket számmal jelölték meg. A meddőhányón, a bunkernél az ürítéskor mindenki tudta, hogy megjött a „segély". Erre felfigyelt a szolgálatot teljesítő felügyelő is és jelentette a bányaigazgatóságnak. Eredményeképpen a bányákban megszigorították az ellenőrzést, de a bányászok támogatásának megszüntetését nem tudták. A szén válogatók e kényszerű helyzetüknél fogva jó talajt jelentettek a szocialista eszmék befogadására. A kommunisták felhasználták ezt a lehetőséget. Rendszeres egyéni és csoportos beszélgetéseket folytattak. A fiatalok eleinte, — anélkül, hogy bele tudtak volna szólni a beszélgetésekbe, vitákba — csak hallgatták őket, Igazságként fogadták el, amit mondtak. Az idősebb kommunisták végtelen türelemmel és jóindulattal foglalkoztak a fiatalokkal. Javasolták nekik, hogy olvassanak, tanuljanak, melyekhez- könyveket, folyóiratokat is biztosítottak. A fiatalok szimpatizáltak a kommunistákkal és tisztelték azokat, akik megjárták Hoirthy-börtöneit. (A börtön „élményekről" sokat beszéltek.) A megélhetés, az állandó munka létének bizonytalansága meghatározó volt a fiatalok későbibi életét illetően.

11 A KMP az illegalitás nehéz éveiben soha nem tévesztette szem elől, hogy a sajátos ifjúsági problémákra is ráirányítsa a párttagok figyelmét. Elméleti folyóiratában, az Űj Márciusban is meghatározta azokat a feladatokat, melyek az illegális pártszervek és párttagok előtt álltak napi munkájuk végzése közepette. „ ... Követelni kell a tanoncság helyzetének vizsgálatát és az ifjúmunkás követelések felállítását. A szakszervezetek indítsanak akciót az ifjúmunkásság munkaidejének és munkabérének rendezéséért. Az ifjúmunkásság munkaideje 10—12 óra — követelni kell a 8 órai munkaidő keresztülvitelét. Ifjúmunkásnak nincs megállapított bére — minden bértárgyalásnál fel kell vetni az ifjúmunkások bérének kérdését, követelni kell a gyermekmunka eltörlését, az esti tanonciskola eltörlését, a nappali munkaidőbe beszámított iskolaidő bevezetését. Követelni kell a testi fenyíték eltörlését... "

12 Bár az illegális KIMSZ helyzete természetesen nem tette lehetővé széleskörű egzakt felmérést, a szövetség alapjában véve helyesen értékelte a dolgozó fiatalok helyzetét. Röpirataiban a tényeken alapuló ismereteket, tapasztalatokat igyekezett széles körben elterjeszteni és tudatosítani. Az ellenforradalmi korszak alatt kiadott számos röplapjában, röpiratában és sajtó orgánumában, az Ifjú Proletárban szólt a munkás és paraszt fiatalokhoz, a tanoncokhoz, melyekben feltárta az ifjúság gazdasági és politikai helyzetét, jogfosztottságát, megaláztatását. „.. . Az ifjúmunkások teljesen ki vannak szolgáltatva a munkáltatók kényének, kedvének. A tanoncok bérei gyalázatosak. A szervezetileg még ki 272