Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adalékok Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez (1919–1944)

nem fejlett ifjakat, igen gyakran 12—14 éves, sőt 12 éven aluliakat is 12—14 óra hosszáig és még ennél is tovább dolgoztatnak. A munkásifjúságnak nincs szervezkedési szabadsaga, hogy védekezhessenek a rájuk fokozott mértékben nehezedő kizsákmányolás ellen... Kihasználják a dolgozó ifjúság teljes védtelen helyzetét és egyre súlyosabb munkaviszonyokat kényszerítenek ... a munkásif jakra és munkás leányokra. Béreiket lassan és fokozatosan, de határozottan és állandóan leszorítják, munkaidejüket pedig felemelik. Szervezkedési joga és szabadsága nincs az ifjúmunkásoknak, ellenben van joga napi 12—14 órát háziállat módjára robotolni, tűrve a nyomort a megaláztatást. .. . egész héten nyúzzák a fiatal proletárokat, még a vasárnapi szabadidejüket is elrabolták. Templomokba és levente egyletekbe kényszerítenek bennünket... "

i3 A gyermekmunkások, az ifjúmunkások, a tanoncok, a munkásleányok munkaideje, munkabére, szervezkedési jogának megvonása, a fizetett szabadság hiánya Nógrád megyében is azt a valós tényt tükrözte, melyet a KMP és a KIMS'Z röpirataiban általánosított. S ha a fiatalok tiltakoztak e társadalmi igazságtalanság ellen, és visszautasították a durvaságot, gorombaságot, az erőszakot, akkor elveszítették a megélhetésüket biztosító, kenyeret adó munkát s munkanélkülivé váltak. Ismét megkezdődött a körforgás: ácsorgás a gyárak, üzemek kapuiban felvételre várva, kilincselhettek, csatlakozhattak az ínségmunkások nagy táborához, S ha sikerült munkához jutniok tűrtek, vagy a legközelebbi szanálás alkalmával ők kerültek ki leghamarabb a gyárak kapuin. A munkaviszonyban álló és munkanélküli fiatalokat egyaránt érintette a levente egyesületekben a kötelező katonai kiképzésben való részvétel. A levente egyesületek intézményrendszerét az ellenforradalmi rendszer 1921-ben törvényerejű rendelettel hozta létre azzal a céllal, hogy az ifjúság fasisztamilitarista nevelését szolgálja s a fiatalok katonai kiképzését biztosítsa. Levente-köteles volt minden 12—21 éves fiatal. Salgótarjánban 1925. január 27-én az; Acélgyárban alakult meg a város első levente egyesülete, köizel 200 fővel.

14 Ezt követte áprilisban a városi, bányai, hirsch-gyári, zagyvapálfalvai egyesületek megalakulása.

15 Az év végére már Karancsalján, Lapujtőn, Karancsapátfalván, Litkén, Mihálygeirgén, Liptagergén, Kisgergén, Ipolytarnócon is letették az előírt fogadalmat a levente egyesületek tagjai.

16 Salgótarjánban 1927. október elején került sor a négy városi levente egyesület zászlószentelésére, melyről a helyi polgári lap így számolt be: „ ... fontosnak tartjuk a levente mozgalomnak fejlesztését Salgótarjánban. Az itteni, állandóan forró közhangulat, a kenyérkérdés előretolulása, a szinte folytonos izgatás a külszín alatt szükségessé teszik, hogy külső demonstrációkkal is alátámasszuk nemzeti irányú szervezkedéseinket buzdításul barátainknak és megfélemlítésül ellenségeinknek..." A megye főispánja, aki szintén részt vett a zaszioszeintelésen, annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a magyar munkásság sohasem hagyta el a nemzeti alapot. „ ... Lehet, hogy különböző politikai irányba szeretnék elterelni egyesek a tömeget, de hitet, boldogságot, kenyeret csak a megszeretett föld tud adni, a nemzetköziség pedig csak sivár lelket, pusztulást.. ,"

17 A nemzeti gondolat jegyében politikamentes szervezetnek tüntették fel a levente intézmény-rendszert, ahol a „vidámság, fiatalság, erő csoportosul, 18 Évkönyv