Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adalékok Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez (1919–1944)

szempontjából sem eshetnek kifogás alá tanoncaink. Az Isten, a haza és emberszeretet érzelmei, a fegyelem, kötelességtudás és munkaszeretet mind olyan erkölcsi magvak, amelyek tanulóink szivében, lelkében termékeny talajra találnak. Ezek után nyugodt lélekkel illeszthetem ide zárógondolatomat, hogy az iskolánkból kikerülő iparostanoncokon keresztül gyűjtjük az erőt NagyMagyarország feltámadásához."

6 Voltak olyan szakmák is, ahol a mesternek fizetni tartoztak a szülők gyermekeik taníttatásáért, pl. szabó, cipész, borbély. Ezért ezekben a szakmákban kevésbé mutatkozott elhelyezkedési igény.

7 A fiatalok többségére az a sors várt, hogy az üzemek előtt sorban álltak, felvételre vártak. A bányák, a Hirsch és Frank Vasöntöde és Tűzhelygyár, a Palacküveggyár, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. csak segédmunkára, kiszolgáló tevékenységre alkalmazta az olcsó munkaerőt: pala válogató, üvegbehordó (antréger), öntvényhordó, szegcsomagoló. Akik a palacküveggyárban nyertek alkalmazást, 10 filléres órabér mellett műszakonként 1000 db. üveget hordtak a kemencébe. A fiatal behordok a végzett munka arányához kévéseitek a bérüket és munkabeszüntetéseket kezdeményeztek. Két fillér órabér emelést kaptak ugyan, de hamarosan leszámolták őket. Némelyikük a többszöri sorbanállás után a Tűzhelygyárban kapott munkát. Nehéz öntvényeket (vasaló, húsdaráló, mákdaráló, zsemledaráiló, kilincs) kellett ládában cipelniök. Ha kárt tettek az öntvényekiben, elejtették, s azok összetörtek a tettleges bántalmazás után azonnal elbocsátották őket. Volt olyan fiatal is, aki csak 24 éves korában kapott állandó munkát, addig csak szezonális munkán, időszakosan dolgozott.

8 A nagyobb ipari üzemek az inasokat megválogatták. Különösen állt ez a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt-ra, ahová tanoncnak csak saját dolgozóik gyermekeit vették fel, — viszonylag keveset — természetesen őket is válogatva, kiszűrve a megbizhatatlanokat. Itt nagyobb gondot fordítottak az ellátásra, az oktatásra a saját szakmunkás szükségletük kinevelése érdekében.

9 A nagyiparban dolgozó munkásleányok helyzetét tükrözi egy munkásnő levele, melyet a KMP illegális folyóiratához küldött: „A salgótarjáni vasgyárban a nőmunkások helyzete nagyon rossz. Reggel 4 óra után megindul a menetelés a gyár felé, hogy a sápadtarcu lányok a jármot minél hamarabb a nyakukba vegyék. Iparkodnak, hogy kifizetéskor minél több pénzt kapjanak mert akkordmunkát végeznek. Egész napon át ölik magukat. Este 6 órakor szeretnék a munkát abbahagyni, mer már fáradtak is, és egy kis esti szabadságot is szeretnének élvezni. De ezek a számítások meghiúsulnak, mert az üzemvezető urak különböző megjegyzéseket tesznek, amivel megfékezik a munka abbahagy ásat. Röviden így intézik el a dolgot: aki nem marad 8 óráig, az másnap jöhet a leszámolásért... A napi munka erejének az ára végül 2 pengő, vagyis 14 órát dolgozik, tehát órabére 14 fillér. A következményekről már nem írok. A férfiak ehhez hasonlóan 40 fillér órabérig emelkednek fel. Aki ennél többet keres, az már hajcsár. A tarjáni üveggyári munkásnők fiatalja-nagyja ugyanilyen órabérekért 16—18, sőt még 20 órát is dolgozik. A két hét letelte után olyan hét is van, akinek 50 órát kitörölnek. Válaszul az a felelet, hogyha nem tetszik, akkoir elmehet. Kiírják a kapura, hogy nők felvétetnek és el van intézve. Máris van munkaerő, akiket tovább lehet kiszipolyozni... "

10 271