Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Vonsik Ilona: Újabb adalékok Nógrád megye forradalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez (1919–1944)

Az 1920-as években a munkásság követelésére, a közvélemény nyomására a kormány több ízben is foglalkozott az ipart tanuló, vagy az iparban foglalkoztatott gyermekek és fiatalkorúak kérdésével, de egészen a felszabadulásig már 12 éves gyermekeket is alkalmazhattak munkára, vagy szerződtethettek tanoncnak. Magyarországon az 1922: XII., majd az 1828: V. tc-nek volt olyan rendelkezése, mely korlátozta a 14 éven aluli gyermekeknek az iparban való foglalkoztatását, ez azonban sohasem vált gyakorlattá. A gyermekek, a fiatalkorúak, a tanoncok bérezését a munkaadóra bízták. Az iparitanuló, vagy gyermekmunkás törvényesen megengedett napi munkaideje 1937-ig 14 éven alul 10 óra, 14 éven felül 12 óra volt. A nyolcórás munkanap törvénybe iktatásának hatálya kiterjedt az ipari tanulókra és a gyermekmunkásokra is, de pl. a háború idején a bányákban túlmúszakok teljesítésére voltak kötelezettek.

2 Nógrád megyében az ifjúság munkábaállása, az iparban való elhelyezkedése, valamely szakma megszerzése számos tényező függvénye volt. A bányák, az ipari üzemek a megrendelésektől tették függővé a munkások s méginkább a fiatalok alkalmazását. A szezonálisan működő üzemek időszaki munkásokat alkalmaztak. Igen gyakori volt, hogy az üzemekben csak 16 éves korban vállalhattak munkát a keresetre rászoruló fiatalok. Addig a MÁV-nál s magánszemélyeknél igyekeztek időszakos, vagy alkalmi munkát találni: vasúti síneket tisztítottak, kapálták a gazt a sínek közül, vasúti kocsik kenésével, bélyegzésével foglalkoztak, középparasztnái vállaltak mindenes munkát, tisztviselőknél cselédeskedtek, kifutófiúk voltak, általában elvállaltak minden munkát, hogy pár fillérrel hozzájáruljanak a nagylétszámú család megélhetéséhez.

3 S ha a bányatársulatok, a munkaadók érdekei úgy kívánták, „szívesen" alkalmaztak gyermekmunkásokat is felnőttmunkára, természetesen fele, negyedannyi bérért, mint amennyit a végzett munkáért egy felnőtt dolgozónak fizetniök kellett volna. A fiatalkorúak munkájából származó anyagi haszon szerzésére vonatkozó gazdasági szemléletet juttatta kifejezésre a nagybátonyi bánya vezetőjének tiltkozása 1923-ban a fiatalkorúak és a nők védelméről szóló törvényjavaslat ellen felterjesztett észrevétele, tiltakozása. „ ... Itt nem lehet szó munkaközbeni pihenésről, a munkaidőnek 6 órában való megszabásáról, előírásáról annak, hogy a fiatalkorúakat esti 10 órától reggel 5 óráig, vagy pláne este 8 órától reggel 6 óráig foglalkoztatni nem lehet... E törvényjavaslat a fiatalkorúaknak a bányamunkából való kizárásával egyértelmű, ámde akkor, ha a bányászat nem kap utánpótlást, akkor léte is kockán forog. Választalanul marad, pedig nem kis fontosságú a kérdés, hogy mit tegyenek a fiatalkorúak, ha munkaidejük pl. a harmadik 8 órába esik, vagyis este 10-től reggeil 5-ig? Mit tegyünk velük, amikor pótműszak van? Mit, ha az a csapat, amelyhez be van osztva, vasárnapi munkára rendeltetik be? Ha e törvényjavaslatból törvény lesz... nem marad más hátra, mint, hogy a fiatalkorúakat a felvételből kizárjuk. Egyébként is azt hisszük, hogy holmi pihenési és pihentetést előírásokra semmi szükség nincs, mert különösen gyermekekkel sem fiatalkorúakkal soha testi erejüket meghaladó munkákat nem végeztetnek. 269