Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

tusától már nem Plichta a fő-, és nem Simon a „félhivatalos" felelős-szerkesztője. A két megtévedt szövetségest, akik dzsentri létükre nem átallották a Nyugat és a Népszava előfizetését javasolni egy olyan exkluzive úri testület számára, mint amilyen a balassagyarmati kaszinó volt, nem lehetett megtűrni a lap élén. Az „orr"-t azonban máír áprilisban megkaphatták. Május 1-én Simon János egy Schillerből készült átdolgozását, 15-én egy csapnivalóan rossz munkapárti kortesverset, 23-án a Balassagyarmaton élő Táborszkyné elbeszélését hozta a lap, de a koronát a 29-i számnak az a cikke tette fel, amelyben Kossuth Ferenc és gróf Károlyi Mihály balassagyarmati beszédeit taglalta a 48-asok körében. Stílusára jellemző, hogy így írt: Kossuth után „gróf Károlyi Mihály is úgy tett, mintha szónokolna. Szerencséjére csak a szomszédai értették, hogy mit beszél."

39 A Nyugat köre elleni felháborodásnak a munkapárti jelöltet támogató vármegyei köröknek országosan ismert indítékai voltak. „A nagyváradi stb. banda" — miként 1911 októberében Istvánffy kanonok a Simonhoz írt levelében Adyt és követőit jellemezte — ekkor már a reakció összpontosított támadásának tüzében állott. Az Adyval kapcsolatos állásfoglalásuk közismert, a Kaffkával szembeni azonban kevésbé: „A hivatalos irodalom kritikusai már életében is észrevették Kaffka Nyugat-beii működésében a társadalmi igényt. A klerikális Élet szerkesztője leleplező szándékkal állapította meg róla, hogy „verista", azaz a társadalmi igazsághoz hű hajlamai vonzották a Nyugat körébe. Ady realista értékítéletét érvényesíti kritikáinak jelentős részében".

40 És itt, álljunk meg! — Kaffkának ez a „verista" szemlélete a miskolci időzése és Simonnal való érintkezése idejében is megvolt és ezzel vitt új tartalmat baráti beszélgetéseibe. Ez az a szemlélet azonban csak részben hatott Simon Jánosra, aki Kaffkának „a századforduló és századelő városi-polgári irodalmi törekvéseivel" kapcsolatos, a magyar költészet régi hagyományaihoz hú, a népi románcok és balladák világát felelevenítő költeményeiben fedezte fel a maga számára követendő példát. Jellemző erre, hogy a Nógrádi Hírlap hasábjain is a kuruc-költészet motívumaitól gazdag, gyönyörű magyarságú versét hozta újból nyilvánosságra. Ennek az „Uti levelek" c. versnek Simon általi megjelentetésekor azonban Kaffka már felismerte, „hogy az új irodalmi mozgalom nemcsak intellektuális forradalom, és hogy egyszer, tíz év múlva talán, ezek a megdolgozott lelkek majd termőföldje lesznek a politikai és társadalmi forradalomnak." Ezen regénybeli megállapításai mellett pedig Ady Endrét állandóan úgy szerepeltette karcolataiban, mint forradalmi lirikust.

41 Simon János mindezt nyilván jól látta, de a Nógrádi Hírlap hasábjain megjelentetett „A kaszinó" с közlemény után és nyomán bekövetkezett „hivatalos" magatartásra, annak nyilván egyéni következményeit is felmérve, megtorpant, és szakított a Nyugat köreivel. Néhány ecsetvonás Simon János politikai arculatához. Nem lehet a célom, hogy dolgozatom keretén belül a nógrádi politikai élet útvesztőibe kalandozzak el olvasóimmal, és így Simon Jánossal kapcsolatban is csak néhány mozzanatra kívánok rámutatni. Politikai magatartásának legfőbb jellemzője a dzsentri mivoltának büszke tudata és emellett az — miként a századelőit jól ismerő Illyés Gyula a korra nézve jellemzőnek találta

42 —, hogy Simon is „Kálvin (és Tisza István) felekezete" soraiba tar254