Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

már Kazinczy előtt is, de őutána vitathatatlanul az", amit a mi esetünkben is ki lehet egészíteni azzal a megjegyzésével, hogy „nálunk a klikkek tehetségtelenségvédelmi szervek".

38 Minden különösebb irodalomtörténeti jártasság nélkül is megállapítható, hogy a századelő nógrádi sajtójában közreadott versek és elbeszélések — a Simon Jánoséit sem kivéve és csak néhány tartalmasabb megnyilvánulástól eltekintve — igen gyatra alkotások voltak. Simon érdeme, hogy ezt észrevette és a vármegye „félhivatalosálban" igyekezett a helyzeten változtatni, mégpedig úgy, hogy a Nyugat folyóirat írógárdájának és az általa ezekhez tartózhatóknak az írásait kezdte el közölni. — Történész ?zem.mel tekintve ez nemcsak irodalmi, de — miként látni fogjuk — politikai cselekedet is volt, és e tekintetben nem számít, hogy ezek a művek korábban már másutt is megjelentek, és az sem, hogy a miskolci „hetek" körébe tartozva a saját alkotásait is „előremutatóknak" vélte. íme a közlések sorrendje: 1909. július 18-án Kaffka Margit és Karafiáth Jenő egy-egy verse, 25-én Csáth Géza elbeszélése és Simon János két verse, augusztus 9-én Reichardt Piroska és Sántha Dezső egy-egy verse és Simon János elbeszélése, 15-én Rexa Dezső elbeszélése, szeptember 12-én Simon János verse, 19-én Oláh Gábor verse és Simon János elbeszélése, november 7-én Rexa Dezső elbeszélése. — December 5-én, balassagyarmati hagyományként, Komjáthy Jenő „Magyar" с verse. — 1910. február 6-án Ady Endre verse, április 10-én Ady Endre, Lesznai Anna és Dutka Ákos versei. — Ezzel azután befejezést is nyert a Kaffkával kezdődő és Adyval végződő sorozat. Simon és Buday-Plichta egyetértésének és nézeteik azonosságának egyik legkifejezőbb megnyilvánulása az 1910. március 27-i számban megjelent, ,,A kaszinó" címet viselő cikk, amelynek írója „egy kaszinótag" — hihetőleg a szerkesztők valamelyike — volt. Ez a cikk a balassagyarmati kaszinó siralmas állapotainak feltárása után a következő javaslatokkal állt elő: „A magyar irodalom Ady Endre és társainak felléptével oly rohamos haladást vett a legutóbbi pár év alatt, amilyen Petőfi és Arany fellépte óta nem volt nálunk észlelhető. Mi erről a mozgalomról és egyáltalában a modern idők munkásságáról legfeljebb Rákosi Jenő azokat lecsepülni akaró cikkeiből értesülünk. A mind nagyobb eltérj edettségnek örvendő „Nyugat" c. folyóirat, ez a jelenben legtartalmasabb és legmagasabb színvonalon álló szépirodalmi lap, amely Ady Endrének és a körülötte csoportosuló legkiválóbb modern íróknak (Babits, Hatvány, Ignotus, Dutka, Lesznai, Kaffka, Csáth, Móricz, Bodor, Oláh stb.) rendes orgánuma, — Kaszinók közönsége előtt teljesen ismeretlen Becsülöm annyira a kaszinót s felteszem róla, hogy tagjai között számosan vannak, akik az irodalmi viszonyok fejlődését is figyelemmel kísérik velem együtt. Szívesen látnák azért, ha az igazgatóság a Nyugatot is megrendelné és ne kellene azt az aziránt érdeklődő kaszinótagoknak a saját költségükön járatni. — A „Népszava" c. napilapot, a szocialisták orgánumát, szintén ajánlom a megrendelésre. Ha ellenségeink támadását nem ismerjük, hogyan védekezzünk ellene sikerrel? — Strucc-politikával nem megyünk semmire. Ha mindig csak kellemest hallunk, abból nem okulunk. — Különben nézzük meg a Szent Imre-egyletet és a Gentrykaszinót, oda is jár tölbb példányban a Népszava, épp azért, mert a legnagyobb ellentlábasuk. — Egyelőre ennyit akartam elmondani." Előfizetett-e kaszinó a Nyugatra és a Népszavára, azt nem tudtam ellenőrizni. „Eredménye" azonban mégis csak volt a javaslatnak: 1910 augusz253