Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

F i versével — nyilván az akadémiai levelezőtag Szendrei támogatásával —• akadémiai dicséretben részesült. Sem az újságírói pálya, sem a szépirodalmi tevékenység — hacsak az illető nem rendelkezett egyéb biztos anyagi háttérrel — nem biztosított nyugodt megélhetést. Simon János jól tudta ezt és mivel Szendrei számára már szinte rendszeresen végzett levéltári kutatásokat, elhatározta, hogy a levéltárosi pályára lép. Erre nemcsak a megélhetési körülményei biztosítására való törekvés, hanem az is ösztönözte, hogy a levéltári anyagot cikkek és tanulmányok alakjában feldolgozza. 1905-ben tehát az Országos Levéltárában letette a levéltári kezelői vizsgát, ami feltétele volt a levéltárosi és levéltárvezetői állások elnyerésének.

15 Oklevelét megszerezve, és talán ismét Szendrei támogatását is igénybevéve, 1906 júliusában a Borsod vármegyei Levéltár allevéltárnokává nevezték ki, és mint ilyen működött ott 1909 áprilisáig, amikor Nógrád vármegye Levéltárának levéltárvezetője lett.

16 Allevéltárossá történt kinevezésének politikai vonatkozású előzményei sorába tartozik, hogy a képesítése megszerzése után, a „nemzeti ellenállás" időszakában, a vármegye királyi biztosa már kinevezte, de ő az alkotmányellenes tisztet betöltő „diktátortól" nem fogadta el az állást, hanem csak az „alkotmányos" főispántól, 1906. július 4-én. Ez a magatartása a korszak politikai küzdelmeiben szinte ajánlólevéllé vált számára. Simon János kapcsolata a századeleji „avantgárd"-dal Nem ilyen jellegű ajánlólevél volt azonban életének az öt esztendeje, amit 1904-től 1909-ig a miskolci írók „avantgárd" köréhez csatlakozva eltöltött és a „Dévénynél új idők új dalaival" betörő Ady Endre tisztelőinek táborához tartozva, maga iránt rokon vagy ellenszenvet egyaránt kivívott. Ez akkoriban országos jelenség az értelmiségiek körében és az ellentmondásokkal telített társadalmi és politikai légkörben.

17 Simon esetében pedig az a helyzet, hogy életútjának néhány fontos meghatározóját nem tudnánk megérteni, ha nem vennénk figyelembe Kaffka Margitnak, az addigi — és talán máig is — legnagyobb Írónőnknek hatását a miskolci iriodalombarátok és szerzők nézeteinek alakulására. Az apai részről iparos és honorácior, anyai részről nemes családból származó írónő 1880. június 10-én született Nagykárolyban, Szatmár vármegye székvárosában, és így „évfolyamtársa" volt Simon Jánosnak. A Kaffka nagyszülők Miskolcon éltek és Margit a szatmárnémeti irgalmas nővérek zárdájában ingyenes alapon végzett elemi és tanítóképzői tanulmányai időszakának nyári szünetelt náluk töltötte, 1899-ben pedig az irgalmas nővérek itteni elemi iskolájában teljesítette az ingyenes növendékeknek a szerzet iránti hálából kívánt egyesztendei tanítói kötelezettségét. Mivel „csak" tanítói oklevele volt, nem iratkozhatott be egyetemre, de sikerült felvétetnie magát a budapesti Erzsébet-nőiskola polgári tanárképzőjébe és azt elvégezve, 1903 őszétől 1907 júliusáig — amikor Újpestre helyezték át — a miskolci állami polgári iskolában tanított.

18 Nem lehet a célom Kaffka írói fejlődésének a taglalása, de arra rá kell mutatnom, hogy a századfordulón már minden olyan folyóirat — A Hét, Magyar Géniusz, Figyelő, Szerda — amit ma a Nyugat elődeiként tartanak 247