Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Belitzky János: Miskolczy-Simon János Nógrád vármegye dualizmuskori utolsó főlevéltárnoka

számon, helyt adott írásainak. Miskolci tartózkodása idején jelentek meg fővárosi kiadóknál 1903-ban a „Versek", 1904-ben „Levelek a zárdából. — Nyár" с elbeszélései, 1906-ban pedig a „Kaffka Margit könyve" с verses, és „A gondolkodók és egyéb elbeszélések" с kötetei.

19 Ezek közül különösen a „Levelek a zárdából" az a műve, amely a mindenre figyelő katolikus klérus rosszalását magára vonta.

20 Kaffka írói munkássága tehát már miskolci tartózkodása idején is országos szinten mozgott. „A Nyugat táborában Ady követői közé tartozott. Jelentőségét az elsők között ismerte fel. Már Miskolcon, kezdő tanárnő korábban egy egész kis irodalmi kör alakult ki körülötte, melynek leggyakoribb vitatémáját Ady költészete adta. A Nyugat táborát kettéválasztó kérdésekre olyan válaszokat adott, amelyek megegyeztek Ady nézeteivel. Ö sem volt megelégedve az országot uraló feudális kultúrával, de tudta, hogy ennek elvetése nem vezethet a hagyományok tagadásához,"

21 Ennek az irodalmi körnek volt az egyik író tagja Simon János. Az írónő Miskolcról való távozása után sem szakította meg velük a kapcsolatát. Ennek egyik bizonyítéka, hogy 1909-ben — abban az évben, amikor Simon Nógrád vármegye levéltárosa lett — jelent meg Miskolcon a „Heten vagyunk" с antológia, amely verses kötetnek Bán Jenő, Faragó József, Kaffka Margit, Miskolczi Simon János, Péry Ilona, Reichard Piroska, és Sassy Csaba voltak a szerzői.

22 Az, hogy Simon János a miskolci Hetek csoportjához tartozott sokáig vörös posztó volt a katolikus klérus és mindazok szemében, akik nemcsak a moderneskedés, hanem a nemzetietlenség vádjával illették Adyt és a Nyugat köré csoportosult írókat, és nem kis mértékben megkülönböztetve Kaffkát is.

23 A Simon János iránti rosszalásnak, az Ady nézeteit követők táborához, „a nagyváradi bandához" való tartozásának reminiszcenciája a leleszi konvent premontrei rendi kanonok levéltárosának, Istvánffy Pálnak 1911. november 19-én kelt és Simon egyik neki küldött művét megköszönő levelében még mindig ott vibrál. Simon — némi enyhe célzással — „legújabb bűnöm"-nek nevezte a megküldött művét, amire Istvánffy így reagált: „Október 23чап kaptam meg szíves és megtisztelő figyelméből a tisztelet példányt a „legújabb bűnéből". Hát ezennel hálás köszönetet „zengek" a kitűnő figyelméért Domine non sum digmus! — Jó cselekményeket szokott elkövetni anélkül, hogy a nagyváradi stb. banda tagja volna. Azokkal végzett!"

24 A „nagyváradi banda stb." Ady és híveinek tábora, és ezek körében nem utolsó sorban Kaffka, aki nő létére — miként Ady férfi létére a nagyváradi kanonoksor rejtelmeit — az apáca internátusok és iskolák titkait tárta olvasói elé. Kaffka nem utánozott senkit, annak ellenére, hogy egy síkon mozgott a Nyugat gárdájával. Ezt bizonyítja Dénes Zsófia is, aki így ír: „Mármost, amikor Kaffkát és Móriczot kapcsolatba hozom, természetesen csak az írásukba vetett szenvedélyességben hasonlítom össze és a magyar szavuk tiszta zengésében. Kaffka — tudjuk — legtöbb írásában a lejtőre érkezett úri társaságot mutatta be nekünk, a nagydzsentrit, akinek nincs útja tovább. No meg a zárdaéletet, az apácákét, mely a mi számunkra addig magas falak mögé rejtett, át nem tekinthető világ volt. Földrészek, pontosabban: országrészek, amelyekben Kaffka otthon volt."

25 Simon János számára Kaffka Margit „tanítása", vagyis mindaz, ami a miskolci irodalombarátok viszonylag szűk körében beszédtémát képezett, nem maradt hatás nélkül és — ez a meglepő benne •— nem csak miskolci idő248