Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy művelődési eszmény bizonyítéka

olyan, hogy 1881-ben azt javasolják: a közegészségügyi tanács ott is körülnézhetne. Ezért, hangzik a felszólítás: Alakítsunk házikönyvtárakat!

9 A könyvtári ellátottságra jellemző amit Nagy Iván az 50-es évek derekán írt Toldy Ferencnek: „Vidéken lakókra fölötte terhes, ha valamely szaktudományra adják magokat, hogy könyvtáraink ily helyeken nincsenek, s így vagy magának kell pénzét a legnagyobb megerőltetéssel könyvekre adni, vagy ha ez nem telik — Múzsáktól elbúcsúzni. Sajnos, de igaz. Az irodalmi foglalkozás pedig annyit sem gyümölcsözz, hogy legalább szellemi táplálékaimra, könyvek beszerzésére elég legyen."

10 Magánkönyvtára gyarapítása mellett, a szűkös anyagi feltételek miatt Nagy Iván számára is maradt az — a 19. század második felében — oly gyakori módja vidéki könyvtárak, a szakkönyvek pótlásának. Kiterjedt levelezés útján tájékozódtak a kor tudósai, kértek — küldtek egymásnak saját vagy valamelyik nyilvános könyvtár állományából adatokat, könyveket, kéziratokat. Nagy Iván is miután 1878-ban visszaköltözött vidékre horpácsi birtokára, a 80-as években levélben kölcsönözte id. Szinnyei Józseftől, az Egyetemi Könyvtár első őrétől a Kaprinai kézirat köteteit.

11 A magánkönyvtárak mellett főként a budapesti nyilvános nagykönyvtárak állománya állt így a tudományos kutatók rendelkezésére. Bár ezeknek a fejlesztése is még mindig szerepel az 1885-ös Történész Congressus indítványai között: a Tudományos Akadémia, az Egyetemi és a Nemzeti Múzeum könyvtárait fejlesszék meghatározott irányba, a Történelmi Társulat pedig állítson föl magyar történelmi szakkönyvtárt, amely a vidéki tagoknak könnyen hozzáférhető kézikönyvtárral szolgál.

12 A magyarországi könyvtári viszonyok végsősoron az ország helyzetével — az elhúzódó feudalizmussal, s ezen belül a korszerű és önálló állam hiányával, ami pedig a központi országos könyvtárakat megteremthette volna — voltak összefüggésben. Nagy Ivánt könyvtárának alakításában elsősorban tehát a célszerűség mozzanatai vezették. Mint szaktudósnak munkájához forrásmunkákra, segédeszközökre volt szüksége. Nem zárható ki azonban a könyvnek mint szép tárgynak és mint ritkaságnak beszerzése, a könyvgyűjtő szenvedélye a gyarapításból, hisz Nagy Iván és társainak felfogása szerint a könyv nemcsak tartalmában, hanem megjelenési formájában is kifejezője volt koruk civilizációs szintjének. Erre utalnak a könyvtárában található latin és görög klaszszikusok díszkiadásai, a szép albumok, amelyeket — a katalógusa megjegyzései szerint — éppen kiállásaik miatt vásárolhatott meg.

13 Nagy Iván könyvtáráról György Aladárnál a következő minősítés olvasható: „Igen tekintélyes, mintegy 5000, főképp történelmi jellegű szakkönyvtár, melyben egy Ősnyomtatvány is van 1466-ból. Van továbbá 92 kézirat, 55 térkép, 472 rézmetszet s mégegy csomó röpív. A gyűjtemény két szobában van elhelyezve, betűrendes lajstroma van s a tulajdonos évenként mintegy másfélszáz forintot fordít gyarapítására."

14 1864—66-os állapotához viszonyítva — amikor is 2545 mű volt a könyvtárban — az állomány csak látszólag növekedett a duplájára, hisz a korábbi adat csak a könyvekre vonatkozott, még a 4973 műben a folyóiratok a megfelelő szakcsoportban, a hírlapok, a naptárak, a kéziratok is beleszámoltattak. Nagy Iván 4973 műből és 5637 darabból, kötetből álló könyvtára a 964 magánkönyvtár között a nagyobbak közé tartozott. Méreteiben jóval meg211