Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy művelődési eszmény bizonyítéka

haladta a magánkönyvtárak átlagát (a 964 könyvtárra 2282412 mű jutott, azaz egyre 2368), de ez saját foglalkozási csoportjában az írók és képviselők között is nagy könyvtárnak számított (57 ilyen könyvtár, 126701 könyv, átlag: 2275), sőt felülmúlta a főrangúak könyvtárának átlagméreteit (85 könyvtár, 438323 könyv, egyre: 5157). (Lásd a 2. mellékletet!) A méreteken kívül a könyvtárak tartalmi jellegű összehasonlítását, belső arányaiknak összevetését lehetővé tette György Aladár felvételének egységes módszere mellett az, hogy az adatok minden könyvtárról egy adott időpontban, az 1885-ös állapotról tájékoztatnak. A magánkönyvtárak kiválasztásálban meghatározó volt — az eleve adott korlátok mellett, hisz pl. Ipolyi könyvtárának elemző feltárását nem adta meg — hogy a tulajdonosok — elsősorban a fent vázolt, közös művelődési elképzeléssel körvonalazott történetírói csoport tagjai közül kerüljenek ki, — de a következő, fiatalabb nemzedék tagjai is képviseltessenek. A magánkönyvtárak, a nagykönyvtárak, és a közkönyvtárak részletezett számadatait végül azért adjuk meg, mert a számok elég nagyok arra, hogy az eredményt a hazai könyvtáriak korabeli állapotára vonatkoztatva általában jellemzőnek tartsuk. Első táblázatunkban az így kiválasztott könyvtárak állományának nyelv szerinti megoszlását mutatjuk be. (A nyelvek szerinti részletezést a tulajdonosok nem egységesen közölték, ezért adataink vagy a művekre, vagy a darabra, a kötetre vonatkoznak, arra, amelyet a táblázatban X — jelöltünk.) Leolvasható erről, hogy a kiemelt magánkönyvtárak zöme, de ezt mutatják az összes adatok is, magyar nyelvű (a 80 %-ot is meghaladja Szinnyei Józsefnél, György Aladárnál és Márki Sándornál) ezt általában a német, latin, francia majd angol követte. A műveltségeszményhez természetesen tartozhatott hozzá az, hogy a magyaron (és latinon) kívül legalább a németet és franciát, és újabban az angolt is értették, és ezek termékeiből igyekeztek könyvtáraikat kiegészíteni. Az adatok igazolják ezt a megállapítást, kivéve a nagykönyvtárak összesenjeit, amely azt jelzi, hogy a tudományos és szakkönyvtárak nyelve a magyart (22,9 %) megelőzve főként a német (35,7 %) és latin (25,1 %) volt. Magyarázza ezt a tényt a nagykönyvtárak állományának kialakulása, az, hogy különböző intézmények, egyházak, szerzetesrendek könyvanyagát olvasztották magukba. Befolyásolta még ezek nyelvi megoszlását az is, hogy a tudomány nyelve a 18. század végéig a latin volt, a városi polgárság pedig zömében német. Nagy Iván gyűjteményében — a többiekétől általában eltérően — a latin nyelvű darabok aránya volt a legnagyobb 40,8 %, ami magyarázható : a történeti munkák, a latin klasszikusok, és a kéziratok nagy számával könyvtárában. Ezt követik a magyar (35,7%), német (19,6%), francia (3,1%), angol (0,1 %), kötetek. A latin nyelvű munkák aránya csak Balássy Ferenc r. kat. lelkész, esperes könyvtárában nagyobb (51,5%), viszont az ilyen nyelvű művek száma: 305, messze elmaradt Nagy Iván 2300 darabja mögött. A továbbiakban a könyvtárak szakcsoportjainak vizsgálatát végezzük el, ami azért is lényeges, mert éppen a mai értelemben vett tudományos szakágazatok kialakulásának időszakában tehetjük ezt. 212