Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Kovács Anna: Nagy Iván könyvtára, mint egy művelődési eszmény bizonyítéka

tették és vitték tovább.

6 E csoport, amelyet egy lényegében közös művelődési program alapján különíthetünk el, a konzervatív elképzelésekkel szemben megőrizte a reformkori művelődési eszményt, amely a polgári fejlődés ösztönzője volt, ső\ közülük már az 50-es években többen sejtették, hogy a társadalmi fejlődést a tudati elemek is gátolják. Munkájuk eredményeként a 19. század végén a művelődéstörténet keretei között egyre inkább — az ipar, mesterségek, kereskedelem, városok történetét követően — a szellemi élet jelenségei kulturális viszonyaink története vált a tudományos irodalom témájává, és váltott ki nagy érdeklődést. Vagyis az 1885-ös országos, majd az ezredéves kiállítás idején nemcsak az ország gazdasági, anyagi, hanem szellemi erőit is igyekeztek számbavenni, a kultúra, a tudományok helyzetét felmérni és ezzel a nagyszabású visszatekintéssel a nemzeti önismeretet segíteni, az öntudatot, a nagyközönség bizalmát felkelteni, a külföldi közönségnek pedig az ország anyagi és szellemi erejét bemutatni.

7 Természetesen ebben is megmutatkozik a történettudományon belül kibontakozó művelődéstörténeti irány romantikus és realista felfogásának különbsége. A romantikus szemlélettel áthatott felfogás az arisztokrácia, a régi nemesség konzervatív normáit tekintette mérvadónak, a kultúrnagyhatalom ábrándját vetítette a közönség elé. Ezzel szemben az a realista csoport — amelynek tagjairól, képviselőiről tanulmányunkban is szó van — a valóságos viszonyokat kritikusan igyekezett bemutatni, az értékek megmentésének szükségességét hangoztatva. Nem véletlen, hogy éppen 1886-ban jelent meg a magyarországi könyvtárakról György Aladár munkánk szempontjából kikerülhetetlen, alapvető, összefoglaló műve. György Aladár hat fejezetben, 615 oldalon mutatja be a szellemi élet ezen „leghatalmasabb eszközeinek", a nagy —, köiz- és magánkönyvtáraknak az állapotát. Könyve tulajdonképpen a statisztika segítségével megírt művelődéstörténeti elemzésnek tekinthető. Felfogásának lényege, az az európai és különösen a pozitivistákra oly jellemző vélemény, ami szerint „a könyvtár statisztika fontossága bármely nemzet művelődési állapotának megítélésére szembeötlő... bizonyos tekintetben fokmérő gyanánt szolgálhat, mely fokmérő annál világosabb s annál tanulságosabb lesz, minél inkább képes a könyvtárstatisztika. .. a könyvtárakban lévő szellemi kincsekre vonatkozó részleteket kitüntetni, s így alkalmat nyújtani a művelődéstörténelem s irodalom kutatóinak, hogy ez adatoklat a nemzet szellemi fejlődésének kutatásánál, s a jelen állapot megítélésénél felhasználhassák."

8 Az 5650 beérkezett kérdőív adatainak összesítése, a külföldi országokkal való összevetés során kiderült, hogy Magyarország a könyvtárak és könyvek számának tekintetében a gazdagabb, és a legtöbb magánkönyvtárral bíró országok közé tartozik, hát még ha a könyvtárakban őrzött belbecsre tekintenénk — sóhajtott föl a szerző. De mi magyarázta akkor azt a tényt, hogy a fejlett európai országokban a köz- és magánkönyvtárak többnyire megfordított arányban álltak egymással, azaz milyen motiváló okai voltak a magyarországi magánkönyvtárak nagyszámú alapításának, fenntartásának? 501 magánkönyvtár közül 1830-ig csak 51, 10,3%, 1830-tól 1885-ig ezzel szemben 450, 89,7% alapíttatott. (Lásd az 1. mellékletben!) Első tényezőként a közkönyvtárak helyzetéből kell kiindulni. A kölcsönkönyvtárak állapota 210