Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Horváth István: A Sréter család társadalmi, gazdasági szerepe a XIX. század első felében Nógrád megyében

A Siréter uradalomban megmaradt a házitanítóskodás szokása. A feladatra olyan személyt választottak ki, aki a puritán evangélikus egyházi nevelést biztosította, ugyanakkor az uradalmi lelkészi teendőket is ellátta. A család ismerete és műveltsége az: ezt követő időben — tehát a XVIII. század végétől — szorosan összeforrott az evangélikus egyházközség történetével. A család tagjai biztosították, a korábban már jelzett anyagi feltételeket is az önálló egyházközség létrejöttéhez, amelyre aztán 1787-ben került sor.

28 Az egyház jelenléte pedig az iskoláztatás igényét, a tanulás, a műveltség szükségességét is példázta az uradalomban. Mindezek a tények — úgy vélem — kellően igazolták feltevésünket: a családon belül kialakult eszményképben történetileg is központi helyet kapott a műveltség megszerzésének igénye. Tekintettel arra, hogy ez az eszmény évszázados múltra tekint vissza, mint motiváló tényező is olyan intenzitású, amelynek hatása természetesen jelent meg az ősök és utódok életében is. A vallásos műveltségeszmény jelenléte és hatása mellett számolnunk kell olyan körülményekkel is, amelyek révén az egyházi és világi ideálok természetes kapcsolatba kerülhettek a családon belül is. így újabb eszmei áramok, és a valósághoz kapcsolódó korszerű magatartásforma megjelenését is számításba kell vennünk. E vonatkozásban különösképp a családhoz tartozó Ócsai Balogh Péter szerepét és tevékenységét tartjuk fontosnak. A vele létrejött kapcsolat és az általa kiváltott hatás megjelenésének első, természetes közege a családi közösség. Balogh Péter nevével első ízben a már korábban említett családi örökösödés során találkoztunk. Annak a Sréter Évának volt a férje, aki édesapja — Sréter Mihály és édesanyja Bossányi Julianna — halála után jelentős vagyont örökölt. A végrendeleten, mint tanú szerepelt elsőízben Balogh Péter aláírása és neve. A házasság révén a Sréter család központi ágával került rokoni kapcsolatba. Későbbiekben — más rokoni szálon — a Tihanyi család közbeiktatásával is megerősödő rokoni kapcsolatok bonthatók ki. Nemcsak a családi, az emberi viszonylatokat kell azonban figyelnünk, hanem más közös cselekvési és nézetazonosságra utaló lehetőséget is kell látnunk a valláshoz fűződésben is. Öcsai Balogh 1789-ben az evangélikus hitfelekezet főgondnoka lett Nógrád megyében. E minőségben és korábbi politikai tapasztalataira építve szállt síkra 1790-ben a protestánsok ellen meglévő vallási türelmetlenséggel szemben, illetve megfogalmazta a nógrádi nemesek központi hatalommal kapcsolatos sérelmeit. Az előbbivel kapcsolatos ellenvéleményét még jóval később, a XVIII. század végi nagy nemesi ellenállás — amely egyúttal az ő személyes politikai ellenállásának megszűnését is jelentette — letörését követően a nádorhoz — gróf Teleki Lászlóval közösen — írt emlékiratában is kifejtette, miszerint: ,,a clérus az 1790/9: XVVI. t. czikket nem ugyan közvetlenül, hanem alattomos úton, tervszerűen meg akarja semmisíteni."

29 Ami nem jelentett mást, mint azt, hogy a protestánsokat ki akarták szorítani a politikai hatalomból. A családi, a vallási területen megnyilvánuló közvetlenül is érzékelhető hatások mellett volt egy harmadik, az előbbieket magasabb szintre emelő tevékenységi terület. Az új eszme, a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszava, amelynek érvényesülés a szabadkőműves páholyok ezidőbeni gyakorlatában érhető tetten. Öcsai Balogh Péter, akit az udvar is kiváló képességű embernek tartott, igen szoros kapcsolatban volt e mozgalommal. Kezdetben a pesti, majd a Selmecbányái és végül a balassagyarmati páholynak volt a tagja. Az ismert és fel196