Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében
a vátozás jelei is: a módosuló állattartás elsősorban a juhtenyésztés területén; a gabonakereskedelem felhasználása stb. Nem volt lényegesen kedvezőbb a helyzet a szécsényi Forgách birtokon sem. Az 1830-as évek elejéig itt sem talált a korszak és a birtoktörténet kutatója modernizáló törekvéseket, mint pl. a takarmány termesztés növelése. A hátráltató tényezők között az általánosan ismerteket állapították meg: közösségi földhasználat, vetéskényszer stb. Változás csak a harmincas évek közepétől lesz s ekkor gyorsan és véglegesen a minőségi és a mennyiségi gazdálkodás terén egyaránt elhagyja varbói szomszédját. 18 A végső ítélet megfogalmazásánál azt is figyelembe kell vennünk, hogy ő maga bíró és hivatalnok volt, a gazdálkodáshoz nem sokat érthetett. 1807-ig alig-alig látogatott birtokaira: tisztsége, feladatai Budára, Pozsonyba, Bécsbe kötötték. Varbón már csak nyugdíjaztatása után, késő öregkorában telepedett le. S jövedelmét sem elsősorban a birtokra alapozta: feltehetően országbírói nyugdíja meghaladta azt, amit itteni birtokaiból remélhetett. Mindenesetre Szentiványi Ferenc jelentős és stabil birtokot hagyott fiaira, akik — szükségszerűen — a rónyai kerület kivételével szétaprózták a birtokot s ennek következtében is más jellegű gazdálkodást folytattak. A VAGYON OSZTÓDÁSA: SZENTIVÁNYI MEDÁRD GAZDASAGA Korábban már többször utaltunk rá, hogy a Szentiványi Ferenc birtokszerző akciói jóvoltából összegyűlt vagyon két részre osztódott. A rónyai uradalmat egységes családi birtokként kezelték s azt mindig a legidősebb testvér irányította, kezelte bevételeit s osztotta szét a rokonok között. A mi időnkben Márk volt ez a családtag. A családi vagyon másik ágát a dél-nógrádi birtokot a fiútestvérek felosztották egymás között. Márk Tolmács birtokosa lett, itt is élt. Meglehetősen takarékosan gazdálkodott, a megyei közéletre egy fillért sem akart áldozni. Pl. 1835-ben tiltakozott még a Helytartótanácsnál is mivel a megye rá is kivetett bizonyos hozzájárulást az új megyeháza költségeihez. A válasz — rá és a családra nézve — elmarasztaló volt : „Sajnosán és megilletődve értették a Tettes (tekintetes) Rendek... hogy egy a megyétől sok kedvezésekben és megkülömböztetésekbe részesült nemzetség tagja feladólag panaszkodott...", éppen ő, aki „több felszólítások mellett is egynémelyekkel semmit sem ajánlván." (Csoda-e hát, hogy Madáchek ilyen élesen fogalmaztak a Nógrádi Képcsarnokban?) 19 A következő fiútestvér Bonaventura 1807-ben zálogba vette apjától Nézsát, ott élt s gazdálkodott. Halála (1811) után ez a rész is Medárdhoz került. János gazdálkodásáról nincs adatunk, aránylag korán, 1818-ban meghalt. Fia Anzelm, Patvarcon élt és gazdálkodott, így feltehető, hogy apja ezt a birtokot kapta. (Anzelmnek Drahin és Csitáron is volt kisebb jövedelme, de általában nem tudták tisztán felosztani az egyes birtokokat, részletek mindenkinek jutottak.) Medárd számunkra a legérdekesebb. Bár ő is meghalt 1823-ban, de felesége, Jezerniczky Karolina 1835-ben bekövetkezett haláláig a birtok-része nem osztódik fel. így a következőkben ennek a birtokegységnek nagyságát, beren152
