Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

Jelentősebb jövedelmet nyertek viszont a rét és legelő gazdálkodásból. A birtokon külön legelő nem volt, a területét mindig a szántóföld, illetve a rét területével adták meg. A regálé bevételek aránylag alacsony részét tették ki az összesnek. Ügyszintén a belső telekből, a kertekből adódóak is. Elsősorban a házi konyha szükségleteire használták ezeket, de ide sorolták a kenderföldeket, sok volt a gyümölcsös is. Varbón Szentiványi Ferencnek ilyen gyümölcsöse volt: 594 szilvafa, 130 körtefa, 28 meggyfa, 48 almafa, 9 diófa, 33 barackfa. A szilva és körtefa darabszáma egyértelműen elárulja a lehetséges felhasználás mikéntjét. (Etesen is volt pálinkafőzőház.) Mérei Gyula megfogalmazásai a nemesi gazdálkodás mikéntjéről részben ráillenek Szentiványi Ferenc gazdálkodására is. ,,A bene possessionatus nemes életmódjában különbözött a főnemestől, birtokainak kezelési rendszerében azonban nem. Birtokán élt ugyan, de jobbágyaival, zsellérjeivel teljesen hagyományos gazdálkodást folytatott." Amit azonban a nemesi életmódról, annak szűk látóköréről is, az Szentiványi Ferencre éppen nem illik. Neki ugyanis módjában volt megismerkedni külföldi útja során a modern, a fejlődést sürgető mezőgazdasági rendszerekkel és alkalmazni azt birtokain. Az más kérdés, hogy viszont ennek semmi nyomát nem látjuk. Még csak azt sem

; hogy képzett szakembert alkalmazott volna birtokai irányítására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy gazdasága ne lett volna jövedelmező. Vagyonának stabilizációját jól jellemzi az is, hogy halála után Varbón találtak 19 910 Ft 59 xr-t készpénzt váltópénzben. Adósok kötelezvényeit 94 113 Ft értékben és még számos ingóságot: ezüst tárgyat, arany ékszert, porcelánt, stb. Mindezek ellenére potenciálisan nagyobb jövedelemgyarapítási lehetőségek rejlettek a birtokban, de ezeknek a hagyományos gazdálkodási módszereknek keretein belül többet nem lehetett elérni. A szakirodalomban három földbirtokos és földbirtok típust ismernek. Ezek közül fő és alapvető vonásaiban az első típusú földbirtokos csoportba sorolható Szentiványi Ferenc. Lényege, hogy földjeik használatát csak hosszú idő alatt rendezték a jobbágyokkal, a majorsági állomány kialakítása évtizedeket vett igénybe. A jobbágyoktól csak a munka és a pénzjáradék — a mi esetünkben elsősorban a munka járadék számonkérésre fordították a fő hangsúlyt. A termékjáradékot is pénzmegváltásban kérték, ez Szentiványi Ferencnél is így volt. Nagy hangsúly fektettek a regálé j öved elemekre, azok fokozására. Az erdők műveléséért a jobbágyoknak tűzifát, esetleg épületfát adtak. A szántóföldi művelésre a két és háromnyomásos gazdálkodás volt a jellemző. A birtokon személyzet irányította a munkát, többségük azonban még nem képzett szakember volt, hanem ösztönösen, a hagyományokhoz mereven ragaszkodó, a munkafolyamat irányítását a gyakorlatban „lopva" elsajátító gazdaember. („A második és harmadik típusba a majorsági gazdálkodással az árutermelést erősen fokozó földbirtokosok tartoztak.") Summázva az azért megállapítható, hogy Szentiványi Ferenc — felhaszrnálva minden lehetséges vagyongyarapítási módot — jelentékeny gazdasági erőt képviselt Nógrád megyében. Ez a gazdaság a hagyományos termelési móddal dolgozott, szerkezetét alapjában meghatározta az éghajlati, földrajzi viszonyok összessége, milyensége. Nagy mértékben ráépült a jobbágyok és a zsellérek robotmunkájára, szolgáltatásaira. Csírájában már kezdenek feltűnni 151