Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Régészet - Soós Virág: Előzetes jelentés a Szécsény-ültetési zselizi telep feltárásáról

Csalog József 1945-ben közölt Keszthely-Csórégödör lelőhelyről egy edényt, amely a vonaldíszes kerámiának a tiszai kultúrával való keveredését mutatja. Ezt az edényt körtealakja a vonaldíszes kerámia edényeihez kapcsolja, de a négy, vízszintesen átfúrt bütyökfül és a száj perem alatti vörös csíkozás Csalog szerint kétségtelenül tiszai jellegű.

62 B. Kutzián Ida 1946-ban több új dunántúli lelőhelyet is közöl, ahol a zselizi csoport anyaga is előfordul. Az Esztergom megyei Kernend a zselizi csoport lelőhelye. A kerámián a vonalakat megszakító mély veséteken kívül lencsealakú bemélyítések és kottafejek is találhatók.

63 A Komárom-megyei Izsa-Nagyharcsáspuszta lelőhelyen megvannak a zselizi kerámia tipikus képviselői és a kottafejes motívumok is. A kottafej és a vonalpárokat metsző vájat még egy cserépdarabon, együtt is előfordul.

64 Ennek alapján a kottafejes díszítés egyidős a késői vonaldíszes zselizi csoporttal, amely viszont a tiszai kultúra festéstechnikáját alkalmazza, tehát szintén meglehetősen késői vonaldíszes csoport.

65 Vladimir Milojcic 1949-ben, Közép- és Délkelet-Európa neolitikumával foglalkozó monográfiájában megállapítja, hogy a zselizi csoport kerámiája a kottafejes kerámiával együtt fordul elő,

66 és egykorú a tiszai kultúra I., és a bükki kultúra II. fázisával.

67 Banner János 1950-ben, Budapest újabb-kőkorával foglalkozó cikkében megpróbálja tisztázni a zselizi csoport kapcsolatait a szomszédos kultúrákkal.

68 A nagytétényi sír egyik edényét a bánáti (Vinca) kultúra emlékanyagához kapcsolja, így egy időben, egymás mellett létezőnek tekinti a zselizi csoportot, a bükki kultúra II. fázisát, a tiszai kultúrát és a bánáti kultúrát, amelyek valószínűleg kereskedelmi kapcsolatban álltak egymással.

69 Ugyanakkor a bükki kultúra jelenlétét és egyidejűségét legalábbis megkérdőjelezi.

70 F. Petres Éva újra feldolgozta a bicskei sírok anyagát.

71 Mint megállapítja, a sírok anyaga nem mutat egységes képet. Előfordulnak vonaldíszes töredékek a telepen, de zselizi típusú csak egy darab van.

72 A kerámia-hanyagban túlnyomó a neolit vonás (piros festés, talpcső) — a szerző ezt a tiszai kultúra hatásának tulajdonítja. Ugyanakkor jól felismerhető a bánáti (Vinca) kultúra hatása is.

73 A dunántúli neolit sírok és telepek anyaga alapján úgy látja, hogy a neolikum második felében igen intenzívvé vált a kapcsolat a Kárpát-medence egyes részei között. A vonaldíszes kerámia kultúrájába tartozó telepek az Alföldről származó tiszai jelleget kapnak, és délről a bánáti (Vinca) kultúra hatása is érezhetővé válik. Ezek a kevert anyagú lelőhelyek (Bicske, Békásmegyer, Nagytétény, Lovasberény) az aeneolitikus lengyeli kultúrát megelőzően, a tiszai kultúrával egyidőben keletkeztek a Dunántúl északi részén.

74 Csalog József 1955-ben a békásmegyeri zselizi-tiszai kevert anyag és az 1948-as Borsod-Derekegyháza-i ásatáson, bükki telepen talált zselizi töredékek

75 alapján (amelyek a békásmegyeri anyaggal vannak a legszorosabb kapcsolatban) újra a bükki és a tiszai kultúra egykorúságát bizonyítja be.

76 Korek József is ezt a kronológiát, a bükki-tiszai egykorúságot támogatja.

77 Koirek József és Patay Pál leletkatasztere a bükki kultúráról a már ismert, nagytétényi és békásmegyeri együttes előfordulásokon kívül a már említett borsodi telep anyagának zselizi jellegű töredékeit is bemutatja,

78 valamint a Pomázon feltárt zselizi telep anyagában lévő bükki importáruról is említést tesz.

79 Banner János 1960-ban foglalkozik újra a zselizi csoporttal. Bár réteg szerint még nem különült el, azt megállapítja, hogy a Dunántúl régebbinek tartott 14