Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Régészet - Soós Virág: Előzetes jelentés a Szécsény-ültetési zselizi telep feltárásáról

vonaldíszes csoportját még itt találta. Jobbára a Dunántúl északi részén terjedt el, de előfordul az Alföld északi és déli részén is.

80 A vonaldíszes kerámia fiatalabb ágának tekinthető, az Alsó-Ausztria és Lengyelország közötti területen terjedt el. Problémát jelent, hogy a régibb vonaldíszes kerámia és a fiatalabb vonaldíszes kerámiát képviselő zselizi csoport anyaga több lelőhelyen is együtt került elő. Banner szerint ennek két oka lehet: a két díszítésmód mindig is egy időben, egymás mellett élt, vagy pedig a „régi" olyan sokáig élt, hogy a „fiatalabb" még életben találta. A konzervativizmus miatt Banner az utóbbit tartja valószínűnek.

81 Korek József, szintén 1960-ban, részletesebben tárgyalja a zselizi csoport anyagának alföldi előfordulásait. Móra Ferenc 1928—1931-es lebői ásatási anyagából ismertet zselizi típusú töredékeket, megszakított vonalkötegdísszel, vörös sávos festéssel és festés nélküli egyszerű karcolt dísszel.

82 Űgy látja, hogy a zselizi beütések a tiszai kultúra középső szakaszára tehetők, nagyrészt a tiszai kultúra lebői csoportjában jelentkeznek, a Dél-Alföldön (Lebő, Szakáihát, Gorzsa, Tűzköives).

83 Ugyanebben az időben Hans Quitta is leszögezi a közép-európai vonaldíszes kerámiával foglalkozó cikkében, hogy a zselizi csoportnak és a kottafejes kerámiának a késői szakasza, valamint a tiszai kultúra kétségtelenül egyidejű.

84 A szlovák és cseh kutatás is egyre többet kezdett foglalkozni a zselizi csoporttal. 1961-ben B. Novotny ismertetett egy leletegyüttest (Sarovce), amely a a zselizi csoport, a bükki kultúra és a déli festett kerámiás csoportok közötti szoros kapcsolatokat bizonyította.

85 1964-ben A Tocik és J. Lichardus ismertette a Vycapy-Opatovce lelőhelyen feltárt 3. gödröt, amelyből zárt leletegyüttesként a bükki és a tiszai kultúra, valamint a zselizi csoport kerámiája került elő.

86 Ezt a sírt már a „Vorlengyel Horizont"-ba tartozónak vélik, amellyel a zselizi csoport III. fázisát, a késői bükki kultúrát, a tiszai kultúrát és a Vinca B2—

Ci réteget tartják egykorúnak.

87 1962-ben újra Békásmegyeren folyt ásatás. Stratigráfiailag ez sem tudott támpontot adni, mivel a kultúrréteg vastagsága a 8—10 cm-t nem haladta meg. A leletanyag egységesen a fiatalabb vonaldíszes kerámia zselizi csoportjába tartozik, ettől eltérő anyag, a bükki kultúra későbbi periódusába sorolható töredékek csak a tűzhelyeknél kerültek elő.

88 B. Kutzián Ida a magyarországi neolitikumot összefoglaló cikkében megállapítja, hogy a tiszai kultúrától elkülönített, azt megelőző szakáiháti csoport a bükki kultúrával és a zselizi csoporttal területileg és időben is érinkezett. (a lebői és a Borsod-Derekegyháza-i anyag alapján.)

89 A Dunántúl neolitikumával kapcsolatban kijelenti, hogy mivel a kottafejes kerámia csak szórványként, vagy a zselizi kerámia kísérőjeként került elő, a kottafejes díszítésnek a vonaldíszes kerámia késői időszakában való esetleges önálló továbbélése még tisztázásra vár.

90 A zselizi csoportot a középső neolitikumba sorolja és úgy véli, hogy a fiatalabb vonaldíszes kerámia egy helyi színezetű csoportjából alakult ki. A bükki kultúrával való kapcsolata mindkét elterjedési területen bizonyított. A zselizi csoport keleti irányban a kottafejes kerámia területén túl, a Tiszántúlra is eljutott (Tápé — Lebő A.) Ezenkívül Vincán is előkerült zselizi jellegű anyag. A zselizi csoport tehát a bükki kultúrával, a szakáiháti csoporttal, a tiszai kultúrával és a Vinca kultúrával is érintkezett.

91 15