Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Régészet - Soós Virág: Előzetes jelentés a Szécsény-ültetési zselizi telep feltárásáról

tipikus formáit mutatta, díszítésük pedig (bevagdosott párhuzamos vonalkötegek) jellegzetesen zselizi típusú.

48 A sírban talált ötödik edény viszont a bükki kultúra Tompa-féle II. fázisába tartozott.

49 Tompának a magyar őskori régészeti kutatás huszonöt évét összefoglaló tanulmánya

50 végzi el az addigi eredmények összegzését. Itt szétválasztja a régibb és a fiatalabb vonaldíszes kerámiát, és az utóbbin belül is külön foglalkozik a zselizi csoporttal. A békásmegyeri telep anyagában a spirál- és meanderminták, valamint részben a vonaldíszek is megfelelnek a régibb vonaldíszes kerámiának. De már gyakoribb ezeknél a bevagdosott vonaldísz, amelynek megléte egy fiatalabb fokozatra utal — és ez a zselizi csoport. A fiatalabb vonaldíszes kerámiának ez a csoportja Nyugat-Magyarországon és Szlovákiában, a Duna mentén terjedt el.

51 Tompa itt újra részletesen megvizsgálja a tiszai kultúra és a zselizi csoport kapcsolatát. Ügy látja, hogy a zselizi csoport a régebbi tiszai kultúra hatását közvetlenül vette át. Ez a hatás az edényfestésben, a kerámiaformában (csőtalp), a textilminta jelentkezésében (meanderek) mutatkozik meg Békásmegyeren és a bicskei anyagban is. Ez azt jelenti, hogy a békásmegyeri telep a fiatalabb vonaldíszes kerámia korában a tiszai kultúra hordozói által népesült be.

52 A nagytétényi sír alapján újra bizonyítva látja a zselizi csoport és a bükki kultúra egykorúságát, és ezzel bizonyítja azt is, hogy a fiatalabb vonaldíszes kerámia átalakulása később történt, s hogy ez az átalakulás az elterjedő tiszai kultúra hatásának köszönhető.

53 Csalog József megpróbálta kiküszöbölni a Tompa elméletében fennálló ellentmondást.

54 Szerinte a tiszai kultúra nem a bükki kultúrát követi, nem annak egy elkorcsosult formája, hanem a két kultúra egyidejű, egymástól független fejlődésű.

55 A bükki kultúrában, Tompával ellentétben, nem stílusperiódusokat, hanem stíluszónákat állapít meg, amelyek azonban megfelelnek a stílusperiódusoknak. Az anyag felosztása megmarad, a változás csak az, hogy Tompa szerint időbeli, Csalog szerint pedig földrajzi változatai vannak a kultúrának.

56 Csalog feltevése szerint a bükki kultúra egykorú a cseh-morvaországi vonaldíszes kerámia régibb és újabb fokozatával,

57 ugyanakkor a tiszai kultúra textilstílusának cseh-morvaországi kapcsolatai is kimutathatók.

58 A Dunántúlon a bükki kultúra kerámiáját a fiatalabb vonaldíszes kerámiával (a zselizi típusú leletekkel) állítja párhuzamba. Ugyanakkor, mivel a tiszai kultúra dunántúli anyaga csak a II. periódust képviseli, feltételezhető, hogy a fiatalabb vonaldíszes kerámia (tehát a zselizi csoport) a tiszai kultúra I. periódusa alatt élte virágkorát. Ezek alapján a tiszai kultúra I. periódusa és a bükki kultúra is egykorú.

59 Tompa Ferenc 1942-ben újra a zselizi csoport és a bükki kultúra kapcsolatait emeli ki. Eszerint a párhuzamos szalagok a bükki kultúra díszítőelemei közé tartoznak, és „a díszítőelemek kölcsönös átvétele mutatja, hogy a bükki kultúra, önállóságának megőrzése mellett, nyugat felé továbbra is kapcsolatban állott a vonaldíszes kerámiával, és éppen ennek az egymásrahatásnak a következményeképp alakult ki a Garam vidékén az a kultúra, amelyet helyi színezete miatt új névvel jelölünk meg és egyik gazdagabb lelőhelye után zselizi csoportnak nevezünk.

60 Ennek a zselizi csoportnak az életében akkor történik azután majd döntő változás, amikor a tiszai kultúra nyugat felé kezd terjeszkedni, és átlépi a Duna vonalát.

61 13