Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Egy nógrádi jómódú köznemesi család, a Szentiványiak gazdálkodása a XIX. század első felében

módoknak jóltevőjök." Egy alkalmi „zengő szép Epithaphium" így búesúzott tőle: „Liptó létre hozá, — Nógrád kebelébe fogadta, A dücs pályáján vitte ragyogva az ész: Nádor után legfőbb zászlóssá tette az érdem, Csillaga elhunytát könnyezi benne Hazánk !"

2 Halálos ágya mellett már csak két élő gyermeke állt, három fia korábban elhunyt. (15 unokája és 17 dédunokája is volt.) öt gyermeke közül az egyetlen lány, Anna Mária Кару József királyi tanácsos felesége lett. Ennek leányát, Amáliát Gyürky Pál, nógrádi első alispán, majd főispán vette feleségül. Fia közül egyik sem emelkedett olyan tisztségekre mint apjuk. Megyei alispánság, országgyűlési követség a legtöbb, leszámítva az uralkodótól kapott címeket. Elsőszülött fia János volt. 1761—1818 között élt. 1782-ben lett táblabíró. 1802-ben a megye első alispánja s ebben a tisztségében az 1806, 1811. és 1817. évi választásokon újra megerősítették. Közben királyi tanácsosi címet kapott. 1818. május 15-én halt meg. Kétszer volt országgyűlési követ: 1807-ben és 1811-ben, mindkétszer Baloghy Lajossal együtt. Testvére Márk 1848-ban halt meg. ö 1805-ben volt Nógrád megye országgyűlési követe. Több megye táblabírája, Nagy Iván szerint „nagy pomológus" volt. • •' A harmadik fiú Bonaventura 1782-ben lett filozófia doktor. Aránylag magas — főleg az anyagiakban jelentős — hivatalhoz jutott: egyike lett a nyolc köznemesi helytartótanácsnak. (1808-ban Pest város szépítőbizottságának elnökévé nevezték ki.) Cs. kir. kamarás, aranysarkantyús vitéz. 1811-ben halt meg. Medárd szintén cs. kir. kamarás volt, sem politikai, sem társadalmi szerepet nem vállalt. 1823. január 23-án halt meg.

3 A harmadik generációból János fia, Anzelm emelendő ki. Nógrád megye követe volt az 1832—36-os országgyűlésen (először Prónay János, majd Kubinyi Ferenc társaságában.) Ugyancsak ott volt mint követ az 1839—40. évi diétán is Fráter Pállal együtt. Nógrádban politikusként 1818-tól szerepelt, a füleki járás főszolgabírója lett. 1828-ban nem választották meg, miként 1832-ben is alulmaradt a második alispáni jelölésen Jankovich Lászlóval szemben. Ö is cs. kir. kamarás lett s mindvégig az uralkodó híve. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1849. december 21-én cs. kir. törvényszéki bíróvá nevezték ki a megyében. Meghalt 1853-ban. Kortársai nemigen szerették, törtetőnek, karrieristának tartották, aki észbeli fogyatékosságait elvtelen, kiszolgáló magatartásával ellensúlyozta. Nem véletlenül írta róla Madách és Szontágh a Nógrádi Képcsarnokban a maró sorokat: »*• Másnak az érdem jelt mellére szokás vala tűzni, Mert szép érdemekért a kebel érzete küzd. Kulcsod hátul lóg, a legérdemesebb tagod ez hát, Mert kiülé neked azt, mit soha nem nyer eszed. 135