Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)
Tanulmányok - Régészet - Soós Virág: Előzetes jelentés a Szécsény-ültetési zselizi telep feltárásáról
lelőhelyét sorolja fel. 26 Ezek a következők: Darufalva (Drassburg) 27 , VeszprémNándortelep 28 , Zseliz 29 , Szolnok 30 , Tolna 31 és Baglyas 32 . Csalog ezekhez tartozónak vél még egy-egy Simontornya-i és Pécs-Makárhegy-i edényt is. 33 Mint megállapítja, ez a kultúra „Pannonföldön" volt elterjedve, 34 és bár a Dunától északra és keletre is megtalálható, még az Alföld peremén is, de a tulajdonképpeni Alföldnél minden esetben valamivel magasabb fekvésű, s ennek megfelelően árvízmentes területeken, löszhátságokon telepedett le. Ennek a vonaldíszes kerámiának az anyagát minden esetben a könnyen fellelhető folyami agyag szolgáltatta. 35 1932-ben és 1934-ben Bicskén folytattak kisebb ásatásokat. A telepet, amelyen 16 sírt is feltártak, az ásató Marosi Arnold a tiszai kultúra második felére, a neolitikum végére keltezte. 30 1935-ben egy műkedvelő régész, Brunner István Lovasberényben telepmaradványokat és egy zsugorított gyermekcsontvázat tartalmazó sírt tárt fel. 37 A kerámiatöredékek a kottafejes kerámia jellegzetes díszítését mutatják. 38 Tompa Ferenc 1935-ben megállapította, hogy a vonaldíszes kerámia kultúrájának a Duna jelzi a keleti határát, mivel ősrégészeti, geológiai és botanikai kutatások alapján valószínű, hogy a Duna-Tisza köze egy nedvesebb klíma következtében mélyen fekvő mocsaras vidékeivel a letelepedésre nem volt alkalmas. 39 Az 1930-as években folyó békásmegyeri ásatások, valamint néhány más, kisebb jelentőségű budai lelőhely feltárása már biztosabb kronológiát látszott nyújtani. 1936-ban jelent meg Tompa Ferenc tanulmánya Budapest őskoráról, amelyben az eddigieknél részletesebben foglalkozik a vonaldíszes kerámiával is. Békásmegyeren megtalálható a régibb és a fiatalabb vonaldíszes kerámia, emellett a tiszai kultúra emlékanyaga is. 40 Tompa itt újra leszögezi, hogy a vonaldíszes kerámia fiatalabb szakasza (a tulajdonképpeni zselizi kultúra) egykorú a bükki kultúra fejlettebb szakaszával. Ugyanitt azonban önmagával is ellentmondásba kerül: „A bükki kultúra tovább él, a belőle kifejlődő és kezdetben az Alföld felé terjeszkedő Tiszati kultúrában, amely itt megerősödve és innen hódítóútra indulva először a rokon kultúrák provinciáiba hatol be, ahol idáig a vonaldíszes kerámia kultúrái élték zavartalan, és ezért lassúbb fejlődésű, konzervatívabb életüket.'" 41 Eszerint tehát az új formákat és díszítőelemeket nem a bükki, hanem a tiszai kultúra hozta a Dunántúlra, Ezt az is bizonyítaná, hogy nem a bükki kultúrának az egész edényfelületet befedő, égetés előtti, hanem a tiszai kultúra motívumokat hangsúlyozó, égetés utáni festési technikáját vették át. 42 Ugyancsak a tiszai kultúra hatásának tekinthetők a csőtalpas tálak, az anthiropomorf edények, valamint az edények felületét ferde meanderekkel díszítő technika is, 43 Tompa említést tesz Nagy Lajos tabáni ásatásairól is, ahol lakógödrökben szintén előkerültek a fiatalabb vonaldíszes kerámia cserepei. 44 A töredékeken az ívelt díszítés dominál, amelyet gödröcskék, csomópontszerű díszítések szaggatnak meg — tisztán felismerhető kottafejes kerámia. Tompa megállapítása szerint a tabáni telep valószínűleg idősebb valamivel a békásmegyerinél. 45 A zselizi csoportnak a bükki kultúrával való földrajzi és időbeli érintkezését bizonyította az 1935-ben Nagytétényben feltárt sír. 46 A zsugorított csontváz 47 mellett öt edény volt. Ezek közül négy darab a vonaldíszes kerámia 12
