Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VIII. (1982)

Tanulmányok - Történelem - Maruzs Mónika: Adalékok a „Nógrádvármegyei gazdasági egyesület” történetéhez (1839–1871)

— a megyében az egyesület megalakulását szorgalmazó birtokos nemesek elenyésző száma: alig egy tucat, jobbára azok a személyek, akiket az idézett 1839-es közgyűlési határozat az „előmunkálatokat végző" bizottság tagjainak sorába választott. Ezek a zömmel középbirtokos nemesek már tagjai voltak az országos gazdasági egyesületnek is. — a megyében élő és az eladósodás szélén álló, elszegényedő köznemesség nagy száma és érdektelensége. Hiányzott tehát az egyesület megalakulásának anyagi alapja, bázisa. Az elavult technikával gazdálkodó, pénzügyi nehézségekkel küszködő megyei középbirtokosoknak — őszintén szólva — semmi szükségük nem volt gazdasági egyesületre, már csak azért sem, mert egy ilyen egyesületi tagság csak növelte volna kiadásaikat. Végül országos viszonylatban, összehasonlításban sem beszélhetünk a fiókegyesületek nagy számáról. A Magyar Gazdasági Egyesületnek az 1840-es években 15 fiókegyesülete alakult az ország különböző megyéiben. Az első vidéki egyesületet 1838-ban Szathmár megyében hozták létre. Ezt követte 1840-ben a Fehér megyei, a szegedi, a vas- és szombathelyi fiókok megalakulása. Néhány évvel később, 1842—43-ban alakult a pesti és a Hont megyei fiókegyesület.

20 1845-től megtorpanás következett a mezőgazdaság támogatására létrehozott vidéki fiókegyesületek alakulásában. Az okokról csak röviden ejthetünk szót: mindenesetre az bizonyosnak látszik, hogy egyrészt a politikai mozgalmak hatása, másrészt az Iparegyesület megalakulása (1841), fiókjainak térhódítása is erre az időszakra esik. II. Teljesen hiábavaló próbálkozás lenne minden vonatkozásban elemezni az 1848/49-es eseményeket ül. következményeit. Annyit viszont elmondhatunk, hogy az 1848—49. évi forradalom történelmi fordulópontot jelent a magyar gazdaság tőkés átalakulásában. A jobbágyság intézményének megszüntetésével, a nemesi kiváltságok felszámolásával, a polgári jogegyenlőség bevezetésével, a hivatal- és birtokbirhatás szabadságával új társadalmi-gazdasági feltételek alakultak ki. De a nagybirtokrendszer úgyszólván változatlan fenntartása konzerválta a feudális hagyományokat, a magyar birtokos osztály hatalmi pozícióit. Az 1849-es szabadságharc vereségének súlyos következményei voltak: a fegyveres erőszak, a katonai közigazgatás bevezetése, az alkotmányos állami élet hiánya, Habsburg-centralizációs törekvések, az éles politikai ellentétek a gazdasági fejlődés számos feltételét nem biztosították. Az önkényuralom alatt a Magyar Gazdasági Egyesületet is egy, a kormányzat által „megtűrt" intézőbizottság tartotta fenn. A fiókegyesületek — természetesen — nem működhettek. A hatalom és a gazdasági (kulturális) egyesületek viszonyában az 1850-es évek vége felé történt változás, amikor is a hatalom, a „hatóság" az egyesületeknek a korábbinál némileg szabadabb teret engedett. g Évkönyv 113