Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

szakában, a második jobbágyság erősödő tendenciájának viszonyai között a polgárosodás irányába tartó köznemes példáját látszik megtestesíteni. Arcéle a vállalkozó földesúr, a felvilágosult nemes vonásaiból tevődik össze. Vajon mondható-e típusnak már ebben a korban, vagy csupán egyedi eset, kuriózum? Hasonló áttekintéssel egyetlen köznemesi gazdaságról sem rendelkezünk. Szórványos adatokból azonban már nagyon jól kirajzolódnak e társadalmi csoportnak a köznemességen belül világosan elkülönülő erővonalai. Erről a csoportról nem most esilk először szó. Többek között legutóbb, 1976ban éppen itt Szécsényben állapítottuk meg, hogy ez a csoport alkotta Rákóczi államának vezérkarát. Ismeretes, hogy Ráday Pál, Jánoky Zsigmond, Gerhard György, Radvánszky János, Kálmáncsay István, Hellenbach János, Plathy Sándor, Brenner Domokos, Lányi Pál, Rooth Mihály és még többen mások anynyira azonosították magukat a fejedelmi politikával, hogy a csoport egyik jelentős tagját, Kajali Pál szenátort és hadbírót éppen itt Nógrádban így nevezték: „Rákóczi messzelátó szeme világa."

28 Ez a csoport egyedeit tekintve nem homogén, akár politikai múltjukat, vagyonukat, akár képzettségüket, akár foglalkozásukat nézzük. Különbség van közöttük abban is, hogy mennyi a jobbágyaik száma és mint földesurak milyen módszerekkel élnek a jobbágyi munka kisajátításában. A vármegyei tisztségek hierarchiájában is különböző státusokat foglaltaik el. Noha többségük protestáns, főleg evangélikus, katolikusok is vannak közöttük. Származásuk, családi kapcsolataik szerint is nagyon különbözőek. Azt sem állíthatjuk, hogy most tűnnek fel először. Már a század első felében sok köznemest látunk a bányászat körül, vagy az állatkereskedelemben. A század közepének jellegzetes köznemese Wittnyédi például borral kereskedett és Grotius, Bacon műveit is magába foglaló gazdag könyvtárral rendelkezett, politikai útja ismertebb, semminthogy szót kellene reá vesztegetni.

29 Vagy sok más példát figyelmen kívül hagyva említsük meg a Jánoky családot. Jánoky Zsigmond apjának nagybátyja, bizonyos Jákossy Ferenc 1629-ben úgy hagy ezer ezüsttallért évente kéthárom diák külföldi taníttatásának fedezésére, hogy kiköti, ha az összeget jószágba fektetik, vagyis tőkésítik, annak jövedelmét fordítsák diákok iskoláztatására. Az apa Jánoky Gáspár pedig rahói kastélyában iskolát alapított.

30 Ma még nem tudjuk megállapítani, hogy ezek a történelmi előzmények mennyiben már egy tipikus csoport jellemzői, de a XVII—

XVIII. század fordulóján már kétségtelen a közösséget teremtő sajátosság: valamennyiünknél a gazdasági, műveltségi és politikai tényezők között szerves egység mutatható ki. S ez a körülmény adja meg é köznemesi csoport történelmi jelentőségét Rákóczi állama rövid fennállásnak idején is. Próbáljuk konkrétan meghatározni, mit is jelent a gyakorlatban ez az egység. Valamennyiük árutermelő, áruértékesítő. Vagy úgy, hogy majorságából, szőlőiből borral, búzával, állattal kereskedik, vagy réz, vas, só, esetleg nemesfém bányarésze vagy bányája és kohója van. Nem veti meg a pénzkölcsönzésből szerzett jövedelmet sem. Számúikra a Thököly-felkelés bukása, a török kiűzése súlyos idő, de előbb-utóbb megtalálják anyagi egyensúlyukat, sőt talán többé-kevésbé sikeresen gyarapodnak is. Vagy külföldi egyetemeken, vagy inkább hazai iskolákban kiválóan képzett professzorok keze alatt, majd önműveléssel, gyakorlati tennivalók között szerzik meg gazdasági és politikai tájékozottságukat. 31