Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

Amikor például Ráday Machiavellit olvassa, vagy Szirntay András kijelenti, hogy eszménye a jól szervezett állam, elhatárolódnak a köznemesség parlagias vagy szűk rendi normák között álló csoportjaitól. A Sáros vármegyei főjegyző Usz Gábor felfogása az államról és a politikáról egészében más mint Ráday vagy Szirmay véleménye. Jellemző például Rákóczi sárosi főispáni beiktatás alkalmából mondott beszéde: Miután kifejti, hogy növekedjék méltóságban tovább „a felséges austriai sasnak szárnyai alatt, azaz, az hatalmas és győzhetetlen austriai monarchiának guberniuma és protekciója alatt", főispáni hatalmának a vármegyei nemesség érdekeibe vágó korlátjaira így figyelmezteti: „Az főispánság, noha magában nagy tiszt és nagy méltóság, mindazonáltal nem valami monarchia és absolutum dominium, melybül valaki magának absoluta jurisdictiót concludálhatna, hanem csak az maidig országunk törvénye engedi és bocsátja... Minden hatalom Istentől származik."

31 Aki viszont ebben a korban államelméleti műveket, történelmet, természettudományt, vagy akárcsak Bacont olvasta, azt tudta, hogy a világ változó és változtatható. Bacon, amikor azt hangsúlyozta, hogy a természetben uralkodó törvények megismerhetők, az adott viszonyok megváltoztatásának lehetőségeit tudatosította. Emellett az 1680-as, 1690-es éveik vármegyei élete nem csupán a változás igényét, hanem parancsoló szüikségét tudatosította. „Egyikünket ki vágják a vasból másikunkat vernek bele", foglalta össze a Pest megyei alispán a császári hadsereggel szemben a vármegyei hatalom jelentéktelenségének élményét.

32 A 13 vármegye 1696. évi felterjesztése is megemlíti azt az esetet, amikor a császári generális egy egész vármegyegyűlést 2 napra fogságra vetett, mert nem tudták összeszedni a hadsereg ellátását szolgáló portiót.

33 A korszerű műveltséggel rendelkező, vállalkozó köznemesek világosan látták, hogy érdekeiket a vármegye aligha védheti meg. Számolnak az erőviszonyok realitásával. Országos viszonyok keretei között tervezik önmaguk jövőjét is, a familiaritási függőségből réges-régen kinőttek, az alázatos hivatali hangnem ismeretlen körükben, köteles tisztelettel és a személyiség integritását megőrizve érintkeznek a főurakkal. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez a köznemesi csoport az adókérdést korántsem csupán a Habsburg-állam és Magyarország relációjában látja, hanem felismeri a kérdés gazdasági, társadalmi gyökérzetét. Egyetlen példa talán megvilágítja a kérdés lényegét. 1692-ben az adóelosztásról nagyszabású botrány robbant ki a Hegyalján. Az ügyben folytatott vizsgálat, 36 tanú vallomásából kiderült, hogy Klobusiczky Ferenc Zemplén vármegyei alispán a főispánnal, Barkóczy Ferenccel egyetértésben, a saját falvaikra eső adóösszeget is és általában a terhek zömét a hegyaljai járásra zúdították, azzal a bevallott céllal, hogy az ottani extraneusokat, szegény nemeseket, taxásokat az erejüket meghaladó súlyos fizetési kötelezettség súlya alatt szőleik eladására kényszerítsék és ily módon igyekeztek összevásárolni minél több szőlőt. Ebben a vitában a Szirmay fivérek már a kiszolgáltatottak oldalán álltak.

3

'

1 Szirmay András pénzkölcsönző könyvében több bejegyzés tudósít, hogy rendszeresen kisegített jobbágyokat, jobbágycsoportokat az esedékes adó öszszegével. Előfordul, hogy a bajbajutottak munkával törlesztenek, „ledolgozzák", vagy kamat nélkül apránként fizetik vissza a kölcsönt. Szirmay, mint a felsőmagyarországi kerület pénztárnoka, ugyancsak az egységes adóelosztást igyekszik megvalósítani.

35 32