Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Vörös Károly: A magyar nemesi felkelés a napóleoni háborúk korában

lés gyors csapásait ismerve nem meglepő, hogy az inszurrekció már szinte megalakulásának időpontjában is behozhatatlan késesben volt/' Ennek ellenére az inszurrekció, ha éppen archaikus eredeténél és ebből következő osztálykorlátainál fogva tökéletlenül is, de egy határig segített feloldani egy olyan dilemmát, mellyel a kor minden hadviselő hatalma előbbutóbb szembekerült. Mint már utaltunk rá: a napóleoni háborúk hatalmas tömegek mozgósítását követelték. E tömegeket — á háborús periódusok bármilyen gyorsan követték is egymást — egy adott létszámon túl nem lehetett a reguláris állandó hadsereg szervezeti kereteiben fegyverben tartani. Egyrészt azért, mert a hadsereg ilyen nagy létszámon való fegyverben tartása rendkívüli anyagi terhet rótt volna az államokra, másrészt e megoldás hatalmas tömegek állandó, gyakorlatilag végleges kikapcsolását jelentette volna a termelőmunkából. Megoldásként felmerült tehát, vagy az eddig gyakorlatilag élethossziglan tartó katonai szolgálati időnek eleve meghalározott időtartamra való leszállításra, — vagy egy olyan szervezet létesítése, amelyet csak meghatározott esetben és akkoris eleve csak időlegesen hívnak fegyverbe, és tagjai a háború után azonnal visszatérhetnek a termelésbe. Az előbbi megoldásnak a Monarchiában Károly főherceg volt a legfőbb, bár csak részben sikeres szószólója: e megoldás ugyanis állandósította volna az újoncállítással kapcsolatos, a katonaköteles fiatalság előállítását illetőleg már eddig is egyre nyomasztóbb nehézségeket, részben Magyarország viszonylatában az újoncok országgyűlési megajánlásával kapcsolatos huzavonákat. Az utóbbi megoldás felé a katonaviselt és ilyenként magukat privilegizáltnak tartott, a civil társadalom fegyelméből évekre kiesett embereknek a társadalomba való visszakapcsolódásával szemben nem alaptalanul aggályos uralkodó osztály hajlott. A magyar inszurrekció kezdettől fogva ezeknek számára kínálkozott használható megoldásként, — szervezetileg olyannyira megfelelően, hogy a XIX. század elején az örökös tartományokban is ilyenféle (csak persze már nemcsak osztályhoz kötött) alapon szervezték meg az ún. Landwehrt is. Ugyanakkor magán Magyarországon is megtörtént az első lépés az állandó hadsereg mellé milíciaszerű, de a nemesi inszurrekció keretén kívüli szervezeteknek kialakítására 1805-ben ugyanis a szabad királyi városokat részlegesen felmentették az inszurrekcióba való katonaállítás kötelezettsége alól: az 1741. évi 63 te. szerint palotánként kiállítandó 1 lovaskatona és fizetendő 100 forint helyett kötelezték őket fegyveres polgárőrségek alkotására: ezeknek a vagyonnal bíró polgárokból összeállítandó csapatoknak fő feladatául az ország a rendes katonaság és az inszurrekció kivonása által könnyen támadhatóvá tett belső rendjének fenntartását tették.'' 4) Az inszurrekció mint szervezeti forma által adott lehetőség minél teljesebb kihasználását: a nemesség teljes mozgósítását azonban nem csak túlnyomó részének szegényes anyagi helyzete tette lehetetlenné, hanem szervezési és felszerelési nehézségek is. Az inszurrekciónak nem lévén békelétszáma, nem voltak békeidőben is fennálló keretei sem, és így állománya sem lehetett előre kiképezve. Mivel a felkelést törvény szerint csak akkor lehetett elrendelni, amikor az ellenség már az ország határait fenyegette (ami az állandó hadseregnek előzőleg már legalábbis részleges vereséget feltételezte), e még kiképzetlen tömeg kiképzése és felszerelése az akkor már amúgy is nehéz helyzetben levő sorezredektől a legválságosabb időkben vont el részint kiképző- és törzstiszteket, részúu 96