Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Nagy József Zsigmond: A köznemesi érdekérvényesítés változásai Zólyom vármegyében a XVII. század második felében

gatójává, a vármegyei politizálás szemhatárát tágító okká, a Rákóczi-szabadságharchoz vezető út indulópontjává.

26 Ezek — a most megválaszolatlan kérdések — érintőlegesen bár, de fölvetik, hogy milyen nemesi életformába, szemléleti rendbe illeszkedtek az új köznemesi törekvések. Milyen alapon állva szervez gazdaságot, kereskedik vagy éppen mecénáskodik a századvég birtokos nemese? S itt nyilván nem a személyes teljesítményre gondolunk első renden, tehát nem a műveltségi tényezők terjedésére az új eszmei mozzanatokra, hanem inkább az életvitelben megmutatkozó váltásra, hogy mennyiben figyelhető meg az apák és a fiúk előbbiekben futólag jelzett különbsége ezen a téren. Eléggé nyilvánvaló ma már, hogy az új politikai, részint társadalmi-gazdasági fejlemények nem bontják meg az eltérő körülmények között élő nemesek egységes ethoszát. Még akkoris így van ez, ha a radványi Radvánszky-kastélyban lakók élete vagy a hajniki Bezzegh-kúria nem ugyanazt sugallja, mint az egytelkes vagy éppen armalista szerény hajléka. A különböző fedél alatt meghúzódok értékrendje azonban még alapvetően közös, és az egymástól való társadalmi elhatárolódás ellenére sem kétséges például egyikük számára sem, hogy a nemesség önmagában vett érték, aprioritás, és persze a személy minőségét mindennél egyértelműbben meghatározó tényező. Ez a valójában konzervatív, értékőrző szemlélet a XVII. század végén még nem mindenben elavult és akár igazi szemléletváltás alapja is lehetett volna. A birtokos nemes kúriája ugyanis számos tradicionális szállal köti magához a renden belül már régen nem egyenlőket. A kúria a környék minden nemesének orientációs pontja, a szomszédság, esetleg rokonsággal vagy egyéb vallási-kulturális kötelékkel is megerősített tárgyiasult központ. Természetesen az afféle központ felé tekintés fontosabb az armalistának, a rendi intézmények működtetéséből már szinte egészen kiszorított seminobiliseknek. Ám a birtokos nemesek számára sem idegen még az a szemlélet, mely házát központtá avatja. A kúria körül összevont személyeknek a köznemes szívesen vállalt atyja, patrónusa és ügybuzgó felügyelője. A gondolkodásában, személyes műveltségében zólyomi rendtársaitól már igencsak különböző Radvánszky János, Bécsben peres ügyeit intézgetve, tele gonddal nem mindennapi feladatok nyűgével, haza küldött leveleiben ugyanúgy megemlékezik az armalista Alitis Jánosról, egyik tiszttartójáról, mint ahogy azt is eszében tartja, hogy otthon élő feleségét Szentiványi Anna Máriát szelíd sorokkal bár, de olykor figyelmeztetni kell; a gyermekek ne élődjenek naphosszat a konyhákban, hátsó házakban, hanem készüljenek leendő magyar nemesi hivatásukra már gyermeki életvitelükkel is. A történelem olykor keményen megpróbálhatja Radvánszky Jánost. A próbát állhatja vagy belebukhat, de mindettől az nem válhat kétségessé, hogy kúriájában egy szerves közösség feje, afféle Luther Márton igényeinek megfelelni kész Christlicher Hausvater. Mindez persze megfordítva is igaz; a birtokos nemes ereje nem kis mértékben annak a közösségnek is köszönhető, melynek elismert feje. A XVII. század végén még nem dőlt el, hogy a birtokos nemes körül meglevő helyi közösségek merre fejlődnek. Netán a bezárulás és a társadalom egészétől való elhatárolódás színterei lesznek, vagy jó értelemben nyílnak meg — a politikai cansensust befoglalva — esetleg még nem nemesi közösségi terek felé is. Korszakunkban a megpróbáló politikai helyzetek, a török kiűzését követő új berendezkedés kihatásai, még nem tették lehetővé ezt a bezárulást. Nem zárták el a birtokos nemest a szélesebb körű nyilvánosság elől, a város 58