Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Benczédi László: A bújdosó nemesség társadalmi-politikai arculatának változásai (az 1670-es és 1680-as években)

tápláló, feltörekvő, gazdagodni vágyó, típus, akitől nem voltak idegenek a feudális járadékszerzés erőszakos módszerei, habár a rendelkezésünkre álló adatok arra is fényt vetnek, hogy az ő gazdálkodásában az archaikusabb munkajáradék, a robot helyett már inkább az árukereskedelemhez kapcsolódó pénzügyietek játszották a meghatározó szerepet.

11 1670. utáni száműzetésében a korai kuruc mozgalmak amolyan „mindenes" szerepkörét látta el. A rendi deputáció állandó tagja, s ezen belül elsősorban követi feladatokat lát el. A Trencsénből elbujdosó Petróczy Istvánnal együtt már 1671-ben megjárta a török portát: e küldetése eredménye, a szultán biztató üzenete tette lehetővé a kuruc mozgalom egyáltaláni kibontakozását, utána még kétszer, 1673-ban és 1675ben járt követségben Konstantinápolyban; ez utóbbi év 9 hónapját töltötte az oszmán fővárosban.

12 Mind e közben 5 gyermekes családja, minden jószágtól megfosztva, s leginkább Apafiék jótéteményeire, adományaira rászorulva, igencsak szűkös körülmények között tengődött Kolozsvárott. Ez a személyes lekötöttsége is nyilván közrejátszott abban, hogy Thököly emelkedő csillagzatának éveiben, 1678. és 1682. között, Szepesi minden esetben az erdélyi politika oldalán és Thököly ellenében foglalt állást.

1

'

1 Ámde aztán nála is bekövetkezett a fordulat! 1682. november 27-én Debrecenből kelt szűkszavú levelében fordult Telekihez, amelyben mindenféle mentegetőzés és magyarázkodás nélkül röviden arra kérte volt patrónusát, hogy .,salvas passus" kiállításával támogassa családja kiköltözését, finoman utalva a család anyagi szűkösségére.

14 Teleki pedig (ritka kivétel!) ezúttal csakugyan nagyvonalúnak mutatta magát: megüzente Apafinak, hogy „akárki mint ítéljen felőle, de őnagyságának, úgy vettem eszembe, igaz szolgája volt, s ennek megfelelően a salvus passus-on kívül „gazdálkodás"-sal és „vecturá"-val is segítette a Szepesi család Magyarországra való hazatérését.

15 Maga a családfő, Szepesi Pál pedig már néhány héten belül Thököly fejedelmi biztosaként, commissáriusaként tűnt fel a felső-magyarországi rendek 1683. januári kassai tanácskozásán. Később egy másik vezető bujdosó társával. Szalay Pállal együtt a török 1683. nyári nagy bécsi hadjárata idején ugyancsak fejedelmi eommissariusi szerepkörben fogadta a dunántúli arisztokraták és vármegyék Thököly előtti hódolatát, 1683. őszén a Felső-Magyarországon átvonuló Sobieski János lengyel királlyal tárgyalt Thököly követeként.

18 Életét még Thököly fejedelmi korszakában fejezte be: 1685. május 30-án halt meg valami „kelevénynek torkában való kelésében".

17 Élete utolsó két hónapjából Önodról keltezve, 9 Thökölyhez írt levele maradt ránk, amelyekből kiderül, hogy a fejedelmi hatalom kisebb helyi ügyeit intézte (így seregszéken volt esküdt, stb.). Pályájának, ez utolsó dokumentumaiból is a Thökölyhez való rendíthetetlen hűsége sugárzik.

18 Fajgelnél és Szepesinél a jelek szerint hosszabb időbe tellett — s az előzmények ismeretében ebben semmi meglepő nincs — Kende Gábor Thököly mellé csatlakozása. Kende az 1660-as években egy ideig alispán volt Szatmárban; itteni javai értékben nem sokkal haladták meg a 20-ezer frt-ot. de felesége, Ránfíy Zsuzsanna révén ő a „másik hazában", Erdélyben (többek között Boncidán) is szép jószágokkal bírt, úgyannyira, hogy Bánffy György egy későbbi maliciózus megjegyzése szerint „Magyarországban csak az úri névre sem vergődhetett volna a jó sógor, de itt bezzeg úrrá lett".

19 Annak idején Szepesi után ő is egyik oszlopa volt a Wesselényi-szövetkezés vármegyei szárnyának. Osztályának egyszerre volt öntudatos és öntelt tagja: fennmaradt levelei hol a főrendek elleni berzenkedését és a familiárisi függéstől való viszolygását hol 45