Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Benczédi László: A bújdosó nemesség társadalmi-politikai arculatának változásai (az 1670-es és 1680-as években)

delem korábbi nemesi vezető rétege a maga ellenőrzése és befolyása alatt tudott tartani. Az új fővezér egyfelől saját (részben Erdélyben fekvő, azaz a császári konfiskációt elkerülő) földesúri birtokaira támaszkodva, másfelől a deputáeiós nemesi ellenőrzés alól kicsúszó kuruc „vitézlő rend" fegyvereinek a hatalmával vívta ki növekvő tekintélyét, amellyel új rendet és erővonalakat szabott a kuruc tábor soraiban. Valójában érthető, hogy a korábbi irányítást ellátó nemesség növekvő ellenérzésekkel, bizalmatlansággal tekintett a jövendő kuruc fejedelemre, mert hatalmi szempontból kijátszottnak, történetileg becsapottnak, személyileg sértettnek érezte magát. Egyebek mellett ez a „sértettségük" is tükröződött a XVII. század végi kuruc küzdelem egyik legérdekesebb és legeredetibb dokumentumában, ti. azon „postulatamok" jegyzékében, amelyet az akkor még Apafi környezeteben tartózkodó legtekintélyesebb bujdosó nemesek (így Szepesi Pál, Kende Gábor, Fán István és mások) Thököly török általi fejedelmi kinevezésének előestéjén, 1682 szeptember 8-án a kuruc, az erdélyi, és a török seregek közös füleki táborában kiállítottak. Ebben a deklarációban azokat a feltételeket foglalták össze, amelyek teljesítéséhez kötötték Thökölyhez való csatlakozásukat. Elhagyva néhány kevésbé jelentőset, a fontosabb feltételek a következők voltak, i.) vallásuk ..liberum exercitium"-ának, azaz szabad gyakorlásának biztosítása (NB. a zömében református bujdosó nemesség ezt a luteránus Thököly Imrével szemben tartotta szükségesnek leszögezni') — 2.) hogy megtartassanak a libéra electio-ban, s mindenekben félelem nélküli voksolásuk biztosítassék — 3.) mivel a magyar szabad nemzet, szabad nemes lévén, kívánják, hogy senkihez hittel ne legyenek kötelesek, a meglevő reversalisok alól is felszabaduljanak, s ki-ki hazája törvénye, szabadsága szerint élhessen nemesi szabadságával (ez a követelés egyszerre irányult a fejedelmi szolgálat vállalása és a magánföldesúri familiarités intézménye ellen') — 4.) valamennyiöknek „rendi szerint való böcsületi", promotioja meglegyen, s a „nemzet közönséges megegyezéséből áUíttassék jel a deputáció — mint írták — a felső esztendőkben szokás és példák szerint".

1 — Abban a gyanakvásban, bizalmatlanságban, amit az itt felsorolt feltételek tükröznek, megítélésünk szerint, legalábbis két tényező játszott közre. Egyrészt korábbi el- és lekötelezettségJ.k Apafi erdélyi fejedelem iránt, másrészt az a kétségtelen elvi. alapokon nyugvó meggyőződésbeli kifogásuk, hogy Thököly nem az ő választásukból, hanem a kuruc, hadak és a török akaratából emelkedik a fejedelmi trónra. Ha nem fogadtak el kinevezett uralkodót Bécstől és Párizstól, érthető, hogy a konstantinápolyi porta oktrojának is ellene voltak. Az uralkodói szuverenitás forrásának egyedül önmagukat, illetve az önmagukkal azonosított rendi ország iibera eiectio-ját voltak hajlandók elismerni. Az a harapófogó, amelybe ez a nemesség az itt vázolt módon került, még jobban összecsukódott, amikor 1682. szeptember 16-án Thököly fejedelmi kinevezése és beiktatása megtörtént. Hogy a korábbi kuruc mozgalom nemesi irányító rétegében ez az aktus milyen elemi erejű viharokat kavart, arra a korábbi szatmári alispáni székből bujdosó sorba került, régi kuruc vezér Kende Gabor eljárása veti a legjellemzőbb fényt. Egy 1682. október 22-én kelt „Informaiio"-jában ő az új helyzetben Esterházy Pál nádorhoz fordult, nyíltan felajánlva szolgálatait a bécsi udvarnak. Sót. mint aki Thököly helyzetét bérűiről ismeri a tanácsok tömegével látta el az udvart, hogyan lehetne Thökolyi hatalmát minél gyorsabb úton megdönteni. Haragtól fűtött indítványainak