Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Benczédi László: A bújdosó nemesség társadalmi-politikai arculatának változásai (az 1670-es és 1680-as években)

it) már a Wesselényi-szövetkezés időszakától kezdve meghatározta főbb követeléseit. Mármost sok tekintetben változott a helyzet, amikor ez a mozgalom Thököly 1682. évi fejedelmi trónra lépésével ellenzéki pozíciójából egy különálló államhatalom birtokába jutott, és más szóval maga is államfenntartó tényezővé vált. Ekkor ugyanis ki kelleti derülnie, hogy a közhatalom berendezkedése tekintetében vallott korábbi nézetek nagy része eredeti formájában az új körülmények között egyszerűen nem tartható fenn. A kuruc küzdelmet kezdeményező vármegyei nemesség tehát, röviden szólva, egy olyan „harapófogóba" került, amely mindig is kialakul, ha egy korábban birtokon kívüli, ellenzéki irányzat a hatalom emeltyűihez jutva, kormányzó erővé emelkedik. Mindezt, amit eddig felvázoltunk, mi sem példázza jobban, mint e nemesség központi követelésének, a „libéra electio"-nak, azaz, a „szabad választás" jelszavának a sorsa, amelyet az egyik korabeli nemesi deklaráció egyenesen a nemesi törekvések „principale et cardi7iale fundamentum"-апак, vagyis „elvi és sarkalatos alap"-jának nevezett.

2 Ez a jelszó eredetileg a Wesselényi-szövetkezés éveiben született meg, elsődlegesen Habsburg-ellenes éllel, az ország akarata ellenére hazánkra kényszerített és a rendekkel kötött paktumokat sorozatosan megszegő Habsburg-uralom megdöntésére. De, hogy e jelszó tartalma nem merült ki pusztán a Habsburg-ellenességben, hanem ennél .szélesebb körű, valóban elvi álláspontot is tükrözött, szt már a Habsburg-ellenes nemesség talán legjellegzetesebb alakjának, Szepesi Pálnak egyik 1667 táján elhangzott kijelentése is elárulta, miszerint az ellenzékiek, a külső szövetségesek megválasztásában azért hajlottak inkább a törökhöz, mint a franciához, mert az utóbbival kapcsolatban attól tartottak, hogy az országában abszolút módon uralkodó francia király a magyarokat is megfosztaná a libéra elactio jogától.

3 Ez a „szabad választásos" koncepció azután, amely a Wesselényi-szervezkedés más forrásainak tanúsága szerint, a lengyel mintájú nemesi „respubUca" követelésével is szorosan összekapcsolódott,

4 az 1670. évi rendi felkelés elfojtását követő bujdosó korszakban, is végigkísérte э korai kuruc mozgalom nemesi vezető rétegének politikai gondolkodását. A hangsúly ekkor az egyszemélyi irányítással, mindennemű személyi ,,amhitio"-val szemben a bujdosók közösségét irányító nemesi „universitas" fejenkénti beleszólást biztosító, testületi felelősségére esett. Ennek a felfogásnak volt intézményi „kifolyása" az ún. deputáeió, amelynek 12 tagja egyfajta jellegzetes nemesi demokráciában tartotta kezében az irányítás meglehetősen laza gyeplőjét.

5 „Sok tanácskozásoknak kell lenni": Szepesi Pál egyik korabeli levelének ez a kiragadott mondattöredéke

0 mintha az egész korszak politizálási módszerének a lényeget sűrítette volna magába! Mert nem téveszthetjük szem elől: ez a vezetési stílus — ha voltak is vonzó és megnyerő vonásai — adott helyzetben, ti. a kuruc mozgalmat szorongató körülmények között (amikor is a „sok tanácskozások" helyett az esetek többségében gyors döntésekre lett volna szükség), nem állta — tegyük hozzá: nem állhatta — ki a gyakorlat próbáját. Az 1670-es évek bujdosó időszakában, korabeli kifejezéssel szólva, a „fejetlen lábság", a „rendeletlenség" ijesztő megnyilvánulásai hatalmasodtak el: a nemesi és katonai demokrácia eszményi követelménye a mindennapi életben a nemesi és katonai anarchia zűrzavarában öltött testet. Ilyen előzmények után lépett fel Thököly Imre, akinek rohamosan emelkedő hatalma egészen más forrásvidékről eredt, mint amelyet a kuruc küz42