Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Benczédi László: A bújdosó nemesség társadalmi-politikai arculatának változásai (az 1670-es és 1680-as években)

VII. KÖTET A NÖGRÄD MEGYEI MUZEUMOK ÉVKÖNYVE 1981. A bujdosó nemesség társadalmi-politikai arculatának változásai (az 1670-es és 80-as években) Benczédi László A XVII. század végi Habsburg-ellenes kuruc függetlenségi küzdelemnek sajátos ellentmondása tűnik a szemünkbe, ha annak lefolyását a korabeli vármegyei iómódú középnemesség érdekeltsége szempontjából vizsgáljuk. Ez az ellentmondás abban a paradoxonban jut kifejezésre, hogy míg ez a Habsburg-ellenes irányzat az 1664. évi vasvári békekötést követő esztendőkben eredetileg a vármegyei vezető nemesség legsajátosabb osztály-, illetve rétegérdekeiből sarjadt, addig a XVII. század végi kuruc mozgalom betetőzését jelentő Thököly-felkelés idején ez a réteg a Thököly Imre irányítása alatt kiépülő fejedelmi hatalomhoz, mondhatni utolsóként csatlakozott. Hogyan lettek az elsőkből utolsók, illetve miután a kész tények elé állítva, végül is Thököly mögé felsorakoztak, vajon utolsók maradtak-e a fejedelmi hatalom szolgálatában is — ennek a kérdésnek a vizsgálata e rövid áttekintés tárgya. Ha ennek az ellentmondásnak a kulcsát keressük, célszerűnek látszik, ha a Habsburg-ellenes vármegyei nemesség egyik jellegzetes alakjának, a zempléni Klobusiczky Pálnak egy, a már fejedelmi hatalom birtokában levő Thököly Imréhez írt, 1684. április 22-i keltezésű levéltöredékéből indulunk ki. Eszerint mint írta „mindnyájunknak Nagyságod méltóságos kezében van az üstökünk."

1 Nos, Klobusiczky és társai eredetileg, valamikor még a kun;

с küzdelmek hajnalán, mindennek éppen az ellenkezőjére gondoltak: olyan politikai berendezkedésre áhítoztak, amelyben épphogy ők, a benepossessionatus vármegyei nemesek tarthatják kezükben uralkodójuk üstöikét. Másként megfogalmazva, a központi hatalom és a politikai jogokkal rendelkező nemesség együttélésén alapuló rendi dualizmus két ellentétes értelmezése állt itt szemben egymással: az egyik a nemességé; amely e dualizmus súlypontját a rendi pólus felé igyekezett volna húzni, a másik pedig Thökölyé, aki viszont a központi hatalom felé mozdította el ezt a súlypontot. Itt azonban egy újabb ellentmondással is szembe kell néznünk. Éspedig azzal, hogy a kuruc irányzat az államhatalomhoz való viszonya tekintetében eredetileg mintegy „birtokon kívül", ellenzéki helyzetből bontakozott ki, s ez a Habsburg-központosító, majd abszolutista politikával szembeni о2эроггего (amely egyszerre hordozta magában a rendi és a nemzeti szembenállás eleme41