Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

Ismeretes, hogy a XVII. század nagy változásai a feudális viszonyok között élő országokban is átalakították a nemesi társadalom hagyományos belső szerkezetét. Ez a belső átrétegződés Európa-szerte az államhatalom és a gazdasági élet fejlődésével kölcsönhatásban ment végbe és kialakította a hivatali nemesség, a katonai nemesség s a vállalkozó nemesek csoportjait, elkülönítve őket a vidéki földesuraktól.

43 Sok jel mutat arra, hogy ez az átrétegződés bizonyos mértékig Magyarországon is megindult. A XVII—

XVIII. század fordulóján a köznemesség nem merev, zárt társadalmi réteg, hanem meglehetősen nyitott és mozgékony. A vállalkozó nemes kifutási lehetőségét jól példázza a Szontágh család története. Szontágh Gáspár (1649—1711) a korszak egyik legjelentősebb vasbánya- és hámortulajdonosa a XVII. század elején nemesített nagyapa leszármazottja. Fiai közül voltak, akik a XVIII. században a vármegyei nemesség régi vágású családjaival házasodtak össze, de volt, aki az egyik legjelentősebb felső-magyarországi polgárcsaládból, a Zimmermann családból választott feleséget. A XVIII. század második felében az unokák viszik tovább a család bányász- és hámoroshagyományait. A megyei életben is tevékenykedő Szontágh Ádám a Gömör megyei kereskedővállalkozás, majd a vastermelők egyesületének szervezője. Szervezőtársa és egyben fiának keresztapja Sturman István királyi tanácsos, aki a XVII. század végén nemeslevelet váltott hámoros és vassal kereskedő jobbágy ivadéka volt, s ő szervezte meg a Murányi Uniót. A legifjabb Szontághsarj pedig a XVII. század nagy alakjának, Gusztáv Adolf svéd királynak emlékére kap keresztnevet, és az egyik leghevesebb bírálója lesz az előjogokhoz és kiváltságokhoz ragaszkodó nemességnek. Szontágh Gusztáv a reformkorban a polgári történetszemlélet korai képviselője, már nem találja helyét a feudális Magyarországon és visszatekintve hámoros és kereskedő elődeire, önmaga osztályhelyzetét sem tudja megnyugtatóan meghatározni.

44 Hasonló pályaívet ír le a Szirmayakkal is rokonságban levő, az ugyancsak a XVII század végén nemességet nyert Újházi család.

45 Töredékadatok figyelmeztetnek rá, hogy szisztematikus kutatások még sok hasonló, a generációk láncolatán át követhető köznemesi családot tárhatnak fel. E réteg történelmi jelentőségét csakis ezek' után a kiterjedtebb vizsgálatok után állapíthatjuk meg. A XVII—

XVIII. század fordulóján élt köznemesi csoport jellegzetes alakjának utódjai megbecsülik a gazdaságot és műveltséget, a családi olvasónapló, a korai felvilágosodás kontinuus továbbélésére figyelmeztet. Szirmay Antal tovább vitte a családi hagyományokat, ugyancsak aktív résztvevője a nemesi reformmozgalomnak és sokféle irománya között az egyik legértékesebb a gazdák számára írt könyve a tokaji szőlők műveléséről.

46 Távol legyen tőlünk, hogy vizsgálódásunkból levonható eredmény túlértékelésének bárminemű túlzásaiba essünk. Tisztában vagyunk vizsgálataink korlátjaival. Készséggel elismerjük, hogy Szirmay András nagyon vékony réteg típusa. Jelentős a köznemesség parlagias, robotolható földesúri élet szintjén vegetáló rétege, az elmaradott kiskirályok, a Pató Pálok jobban ismertek, mintsem, hogy itt részletesen kellene ismét szólani róluk. Mégis kellő hangsúllyal kell leszögeznünk, hogy a köznemesség a XVII—

XVIII. század fordulóján nem homogén társadalmi réteg, hanem gazdaság, mentalitás, műveltség tekintetében nagyon is különböző, igen széles skálát alkotó csoportokból áll. A kereskedelmi, ipari vállalkozásokkal próbálkozó árutermelő köznemes európai műveltségével, az önálló és korszerű magyar állam megteremtésére elkötelezett politikájával reformkori unokáinak méltó előképe volt. Ellenvethető: Szirmay és csoportja csak néhány évig tevékenykedett az or34