Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: Gazdaság, műveltség, mentalitás a XVII–XVIII. század fordulójának köznemességi rétegeiben és a hosszú távú társadalomtörténeti fejlődés kérdései

szagos politika kormányrúdjánál. Nem feledhetjük azonban, hogy 1705 ősze után is nagyon jelentős tényező ez a csoport. Szirmay 1708-ban még teljes súllyal működik mint a Törvényes Tábla elnöke. 1711 után pedig, igaz, fokozatosan kiszorul az új politikai fórumokból, de az országgyűlésen még Károlyi Sándor mellett, Rádayval együtt Szirmay a kezdeményezője az ipar és kereskedelem fellendítését követelő tervezetnek. S a politika központi fórumairól törvényenkívüliségbe taszított még nemi biztos, hogy elveszti politikai érzékét és súlyát. Hosszú távon bizonyos politikai tendenciák a műveltség síkján érvényesülnek. Más kérdés, hogy miért esett ki ez a réteg a történelmi köztudatból. Miért lett jellemző mentalitás a XIX. század közepi nemességben — Mocsáry és Nagy Iván megfigyelésével élve —• önmaga múltját kizárólag a katonai dicsőségben keresni vagy álmodni vissza olyannyira, hogy ha fiai ipari vagy kereskedelmi pályára tértek, úgy hitte, méltatlan lett őseihez. Nem magyar sajátosság ez sem. Hasonló jelenség figyelhető meg a lengyel nemesség körében is. Miért, hogy történelmi tudatuk e furcsa emlékezetkihagyásának csapdáját Szekfű Gyula sem kerülhette el. „Faji sajátosságaink a gazdaságtörténet világánál" című tanulmányából idézzünk: „Csukjuk be szemünket és előttünk áll a századforduló átlagos magyar bortermelőjének a lelki típusa, mondhatnánk kvintesszenciája, a legendás ősmagyar lovas, a puszták végtelenségében egyedül magára hagyatva, bízva csak a saját jószerencséjében, mely századokon át annyiszor megcsalta ugyan, de amelyben mégsem szűnt meg bízni, azon egyszerű okból, mivel illúziók nélkül nem szeret élni és tehetsége sincsen a lelki nyugalmát veszélyeztető, ravaszul nyerészkedő termeléshez és kalmárkodáshoz."

47 Szekfű a XIX. századi nemességre és XX. századi imdtátoraira érvényes remek megfigyeléseit visszavetítette az előző századokba. A XVII—

XVIII. század fordulójára ez nean érvényes. Fonákjára fordított romantika bűnébe esnénk, ha ma is elfogadnánk. A megoldandó feladat azonban súlyos: miért maradt kisebbségben ez a réteg? A XVIII. századi kutatások feladata megadni a választ. JEGYZETEK 1. Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal I—XII. köt., Pest 1857—1865. Előszó I. kötet in. lap. „A munka. .. szükségét okadatolják a külföldiekkel összehasonlított irodalmunk e téren feltűnő szegénysége, kopársága". Zárszó XII. köt. 508. p. Mocsáry Lajos: A magyar társasélet. Pest, 1855 és Salamon Ferenc lényegremutatő ismertetése 1856-ban: Salamon F.: Irodalmi Tanulmányok, Bp. 1889. 11. köt. 132—134. p. 2. A különböző családtörténetek, vagy egy-egy kiemelkedő személy pályáját áttekintő összefoglalások nagyon sok ismeretanyagot közölnek, ezek azonban mozaikszerűek, és döntő többségükben politikatörténeti vonatkozásúak. Űttörő jelentőségű: Szabó István: A nemesség és parasztság osztály viszonyai a XVI—XVIII. századokban, in: Szabó István: Jobbágyok parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Sajtó alá rendezte és a bevezetőt írta: Für Lajos. Budapest, 1976. 237 kkl. — A téma gazdaságtörténeti vonatkozásának alapvető fontosságára felnívta a figyelmet a Wesselényi-mozgalomban elmarasztalt köznemesek aliódiumait ismertetve: Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV—XVII. században. Budapest, 1963. 205. p. 3. A vizsgálatot az egész 17. századra vonatkozóan Nagy Erzsébet végezte el. Az anyagnak a 17. század első felére tartozó eredményeit Zimányi Vera dolgozta fel. Gazdaság és társadalomtörténet a 17. sz. első felében. Magyarország története III. köt. Főszerk. Pach Zsigmond Pál. szerkesztő B. Várkonyi Ágnes. Kézirat. Tanulmányunk csupán a 17. század második felével foglalkozik. 35