Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. (1981)

Tanulmányok - Paládi Kovács Attila: A kisnemesek utódai a paraszti társadalomban (XIX–XX. század)

Leleszi. Holló Dindo, s még tíz másik had). A ragadványneveket helyenként harmadik helyen a család- és keresztnév után tüntetik fel (pl. Németh Béla hadnagy), máshol első helyen (pl. Kadét Farkas János).

44 Kedvelik a ritka, a bibliai és idegen hangzású keresztneveket, amelyeket naiv módon képzett becéző alakban használnak. Például Rafael (Rafus), Gedeon (Gedus), Benjámin (Benu), Joachim (Juháki), Lothár, Ágoston, vagy a nőknél a Jozefin, Amália, Franciska, Apollónia stb. Mindez a századforduló névdivatjára vonatkozik. A rendi örökség az emberi kapcsolatokban a XX. század közepéig érvényesült. A kisnemes elvárta, hogy a paraszt előre köszönjön neki, urazza, kigyelmednek szólítsa. A századfordulón ez még akkor is így volt, ha á nemesúr a parasztnak kaszált, aki a munkát a következő szavakkal ajánlotta fel neki: „Tekintetes uram, volna egy kis füvem, le kellene vágni, elvállalja-e?"

45 A kisnemesek a parasztokat általában véve egyoldalúan tegeztek, csak az idősebbeket magázták és szólították néninek, bácsinak. A barkóknál szokásos, a köszönést helyettesítő szólítgatás csak az azonos társadalmi állásúak között volt meg. Nemes nem szólított meg parasztot, s azt se szívesen vette, ha őt parasztember szólítgatta. (Például: Kiálltak-e? Elmennek-e? Beszélgetnek?). Különbségek adódtak az ünnepi, kalendáris szokások és a családi szokások körében is, de nálunk ezt a kérdést behatóan még nem kutatták. A mazúriai lengyeleknél a betlehemezés, a koledálás a parasztok szokása volt. A nemesek csak fogadták a koledálókat. A nemesi lakodalom rendkívül költséges volt, két-háromszáz meghívott vendéggel, könnyű lovaskocsikkal zajlott.

46 A magyar kisnemesi falvakban csaknem napjainkig élő szokás (pl. Gömörben), hogy a lakodalom fényét lovaslegények, parádés kocsik, ún. „csinos szekerek" emelik. A század elején még szokásban volt, hogy a legények lovon jártak udvarolni a környék nemesi falvaiba, s a lányokat kocsikáztatták.

47 A kisnemesi rátartiság, a költséges passziók kedvelése helyenként munkátlansággal társult. Radon (Rétköz) például csak 12 jobbágy élt, a többi mind nemes család volt. Utóbbiak náddal, szénával kereskedtek, naphosszat a malom alatt adták-vették a szót. Reggel 4 órakor már pálinkáztak a kocsmában, csak dolgozni nem szerettek.

48 Rád példáját, a bizonyára parasztok által megfogalmazott véleményt aligha szabad általánosítani, de az sem kétséges, hogy nem egyedi eset. Erdei szerint a kisnemesek legfőképpen abban különböztek a parasztoktól, hogy nem állt egész életük a munka és a termelés állandó nyomása alatt. Nem morális munkakényszer hatása alatt dolgoztak, hanem szükség szerint, néha keveset, vagy éppen semmit.

49 Gömöri, borsodi helyszíni vizsgálataim, megfigyeléseim azt igazolták, hogy a kisnemesek utódai jobban kedvelték a csikónevelést, a tinónevelést, a kupeckedést, de még a juhászatot is, mint az aratást, kaszálást. Favágásra, cserhántásra vállalkoztak ugyan, de gyengébb munkások voltak, mint a parasztok. Szénégetést, mészégetést nem folytattak. A nehezebb mezei és háztartási munkálatokat (kendertörés) az asszonyaik is lehetőleg másokkal végeztették. A kisnemesi mentalitást jellemzi a bűnesetek, a bűnről alkotott nézeteik is. Ismert nemesi bűn a hatalmaskodás, a verekedés, a paráznaság és a lőtolvajlás. Lólopás, és egyéb bűntettek esetén a nemest külön fogda illette meg a vármegyeház pincéjében, s gyakran megúszta néhány heti áristommal. 171